NYITOTT MŰHELY hírlevél
Belépés
Online felhasználók
Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.
Támogatás
Ebben az évben 902 000 Ft gyűlt össze az 1% adományokból.
Köszönjük, hogy az Önök jóvoltából tovább működhet a Műhely!
Gondoljanak ránk a jövőben is.
Adószámunk: 18257843-1-43.
A Nyitott Műhely Alapítvány számlaszáma: 12001008-00132381-00100007
Következő program:
Február 6. hétfő 19.00 HÁZIMOZI
WIM WENDERS: PINA BAUSCH
Pina Bausch (Pina) - színes, német-francia-angol dokumentumfilm, 106 perc, 2011, rendező: Wim Wenders, forgatókönyvíró: Wim Wenders, operatőr: Héléne Louvart, producer: Gian-Piero Ringel, vágó: Toni Froschhammer, szereplők: Pina Bausch, Regina Advento, Malou Airaudo, Ruth Amarante, Rainer Behr, Andrey Berezin, Damiano Ottavio Bigi
Wenders és Bausch húsz évig tartó mély barátsága közös alkotást eredményezett: igaz, a koreográfus munkájáról szóló filmet nagyjából két évtizedig csupán tervezgették. Időközben Pina Bausch tragikus hirtelenséggel elhunyt, a családtagok és a táncosok viszont arra biztatták a rendezőt, hogy mindenképpen készítse el a filmet úgy, hogy az méltó emlék legyen a legendás művésznek: a filmben így a táncosok (Wuppertal Tanztheater Pina Bausch társulat) beszélnek mesterükről, majd mozdulatokba öntik gondolataikat.
Wenders és Bausch húsz évig tartó mély barátsága közös alkotást eredményezett: igaz, a koreográfus munkájáról szóló filmet nagyjából két évtizedig csupán tervezgették. Időközben Pina Bausch tragikus hirtelenséggel elhunyt, a családtagok és a táncosok viszont arra biztatták a rendezőt, hogy mindenképpen készítse el a filmet úgy, hogy az méltó emlék legyen a legendás művésznek: a filmben így a táncosok (Wuppertal Tanztheater Pina Bausch társulat) beszélnek mesterükről, majd mozdulatokba öntik gondolataikat.
A kópiát (nem 3D-s – nincs is nálunk ilyen technika!) és a feliratozást Brys Zoltánnak ez úton köszönjük!
Belépődíj: 500 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
Február 7.. kedd 19.00 HÁZIMOZI
WIM WENDERS: PINA BAUSCH
Pina Bausch (Pina) - színes, német-francia-angol dokumentumfilm, 106 perc, 2011, rendező: Wim Wenders, forgatókönyvíró: Wim Wenders, operatőr: Héléne Louvart, producer: Gian-Piero Ringel, vágó: Toni Froschhammer, szereplők: Pina Bausch, Regina Advento, Malou Airaudo, Ruth Amarante, Rainer Behr, Andrey Berezin, Damiano Ottavio Bigi
Wenders és Bausch húsz évig tartó mély barátsága közös alkotást eredményezett: igaz, a koreográfus munkájáról szóló filmet nagyjából két évtizedig csupán tervezgették. Időközben Pina Bausch tragikus hirtelenséggel elhunyt, a családtagok és a táncosok viszont arra biztatták a rendezőt, hogy mindenképpen készítse el a filmet úgy, hogy az méltó emlék legyen a legendás művésznek: a filmben így a táncosok (Wuppertal Tanztheater Pina Bausch társulat) beszélnek mesterükről, majd mozdulatokba öntik gondolataikat.
Wenders és Bausch húsz évig tartó mély barátsága közös alkotást eredményezett: igaz, a koreográfus munkájáról szóló filmet nagyjából két évtizedig csupán tervezgették. Időközben Pina Bausch tragikus hirtelenséggel elhunyt, a családtagok és a táncosok viszont arra biztatták a rendezőt, hogy mindenképpen készítse el a filmet úgy, hogy az méltó emlék legyen a legendás művésznek: a filmben így a táncosok (Wuppertal Tanztheater Pina Bausch társulat) beszélnek mesterükről, majd mozdulatokba öntik gondolataikat.
A kópiát (nem 3D-s – nincs is nálunk ilyen technika!) és a feliratozást Brys Zoltánnak ez úton köszönjük!
Belépődíj: 500 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
Február 8. szerda 19.00 TF LEGÚJABB SOROZATA a MŰHELYBEN
FIGYELEM! A szokásos pénteki időpont helyett most kivételesen két nappal korábban találkozunk.
ZSÁKBAMACSKA! /"Azaz ami éppen az eszembe jut."/
- TAKÁCS FERENC közérzeti és sponántudományi talkshow-ja -
Takács Ferenc kritikus, műfordító, irodalomtörténész, az ELTE Anglisztikai Tanszékének docense, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke.
"Ez most annyira zsákbamacska, hogy még én sem tudom, miről beszélek majd…"
Tarján Tamás napjaink hazai irodalomkritikai gondolkodásának egyik legfontosabb mozgatójaként írja le Takács Ferencet. Mint mondja: „Maga a kritikusi mentalitás van a vérében: a kritizálni necesse est. Mégsem kebelezi be sem a vizsgált művet, sem a nála szellemi lakomává váló elemzés olvasóját. Javaslattevő, orientáló véleményalkotásának iránytűje a sok kontextusú függetlenség”
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
Február 9. csütörtök 19.30 KAMARAMŰHELY
MAGONY TRIÓ
- szülinapi koncert -
Kovács Ferenc zongora- és hegedűtanulmányok után 15 évesen kezdett trombitálni. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán megszerzett diploma után több szimfonikus zenekarban játszott, emellett azonban egyéb zenei műfajok megismerésére is hangsúlyt fektetett. A népzenétől a kortárs zenén keresztül a jazzig minden komolyan érdekelte. Így lett alapítója az oly különböző Budapest Ragtime Band, a MAKUZ, a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band együtteseknek, s tagja a Dresch Quartet és a Djabe zenekaroknak. Önálló szerzői munkássága kialakítását 2000-ben a Magony c. szólólemezével kezdte, amelyet azután vonós együttessé alakított. A kortárs jazz magyar fúziója a Tranzittal kezdődött, majd a Hatok és a Beli Buba formációin keresztül a Grand Magony együttesben csúcsosodott ki, melyben a cigányzenétől a jazzen keresztül széles zenei spektrumon játszó, kimagasló képességű kortárs magyar előadókat találhatunk. Olyan külföldi nagyságokkal készíthetett lemezeket, mint Roscoe Mitchell, Archie Shepp, Steve Hackett, Joel Rubin, Hamid Drake. Az elmúlt évek során négyszer nyerte el Magyarországon az év zenekara díját (Emerton-díj), ötször az év lemeze díjat, valamint több aranylemez díjat. 2004-ben Prince Award díjat kapott, 2005-ben pedig Los Angeles-ben a Djabe zenekarral (Táncolnak a kazlak) Surround music díjra jelölték. 2007-ben Brightonban az év legjobb világzenei koncertjének díját nyerte el az A Hawk and a Hacksaw and the Hun Hangar együttessel. 2008-ban a "Párhuzamos Kultúráért" díjjal tüntették ki a Mediawave-en.
Kovács Ferenc - hegedű, trombita, ének
Kovács Zoltán 'Ko' - zongora
Novák Csaba - bőgő
Bővebben: http://www.magony.hu/
Belépődíj: 1.200 , diák: 900 Ft (Önkéntes jegyszedő: Lili)
Február 11. szombat 19.30 KONCERT
LANTOS IVÁN
- és barátai -
Lantos Iván a Vízöntő és Kolinda együttesek egyik oszlopos tagja volt a 70-es években. A Kolindának 1976 és 1978 között három, ma már legendásnak mondható lemeze jelent meg Franciaországban, melyek folyamatos nyugat-európai turnékat eredményeztek. A mai viszonyok közt is meglepően zajos külföldi sikerek és hazai elhallgatásuk együttesen vezettek a zenekar törvényszerű szétváláshoz.
Lantos közel harminc éven át Franciaországban élt, néhány éve Bugac mellet telepedett le, ahol stúdiót épített, gazdálkodik. Koncertet rendkívül ritkán vállal: legutoljára Dabasi Péter 60. születésnapján szerepelt közönség előtt, 2010. februárjában. Lantos világa rendkívül egyedi: zenéjében a gyökértelenség határtalansággal, az irónia emelkedettséggel, a reneszánsz a posztmodernnel párosul. Erre az estére csendes, akusztikus kamarazenét ígér, továbbá lencse levest káposztás tésztával (utóbbit rozstésztából és kerti káposztából).
Lantos közel harminc éven át Franciaországban élt, néhány éve Bugac mellet telepedett le, ahol stúdiót épített, gazdálkodik. Koncertet rendkívül ritkán vállal: legutoljára Dabasi Péter 60. születésnapján szerepelt közönség előtt, 2010. februárjában. Lantos világa rendkívül egyedi: zenéjében a gyökértelenség határtalansággal, az irónia emelkedettséggel, a reneszánsz a posztmodernnel párosul. Erre az estére csendes, akusztikus kamarazenét ígér, továbbá lencse levest káposztás tésztával (utóbbit rozstésztából és kerti káposztából).
Szertettel várunk minden csöndeszene, lencse és káposzta kedvelőt!
Lantos Iván - ének, gitár, nagybőgő
Jakabffy Balázs - ütős, verős, fás
Thomas "Bugac" Ingrid - ének, sisi
Majdnemvendég: Klemenz Kollár László - gitár, remélem ének
,Magyar Bori - ének
Lantos Iván - ének, gitár, nagybőgő
Jakabffy Balázs - ütős, verős, fás
Thomas "Bugac" Ingrid - ének, sisi
Majdnemvendég: Klemenz Kollár László - gitár, remélem ének
,Magyar Bori - ének
Jávorszky Béla Szilárd írás Lantosról: http://www.jbsz.hu/component/content/article/55-regmult/441-lantos-ivan-szimmetria-es-aszimmetria.html
Belépődíj: 1.200, diák: 900 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
BESZÉLGETÉSEK A KISTEREMBEN
Hiszel abban, hogy a szex jó dolog és testi-lelki örömök kimeríthetetlen tárháza?
Testről, testiségről, szerelemről, intimitásról, kommunikációról éppúgy szó esik majd, mint fétisekről, titkokról, rejtett vágyakról, kultúrtörténeti nyalánkságoktól praktikus készségek elsajátításáig.
Témák:
• Szexuálanatómia – amit a testünkről tudni érdemes, központban a gyönyör
• „Magam vagyok az öröm forrása” – a női orgazmus terepei
• Mi a szex? – csókjáték, kézimunka, nedves ügyek – tabuk és hétköznapok
• Szexjátékok – segédeszköz vagy játékszer
• Várandósság, anyaság és a „szex” – nemcsak nőknek
• Amikor már semmi sem a régi… – szex 30-on, 40-en, 50-en és még azon túl is
Időpontok: március 16-tól hétfőnként 18-21 óráig
A beszélgetés-sorozatot vezeti: Mester Dóra, szexoktató
Jelentkezés: a helyszínen, illetve a doradjamila@gmail.com email címen.
Ár: 4.000 Ft (A beszélgetéseken különálló alkalmanként is részt lehet venni)
Kik jöhetnek?: Mindenkit várok, akit a szexualitás valamilyen módon érint. Fiatalokat és nem annyira fiatalokat, fiúkat és lányokat, párokat, szülőket, mindenkit, nemre és szexuális orientációra tekintet nélkül. Mindazokat, akiknek kérdései, problémái vannak, akik kíváncsiak és mindazokat akik „csupán” szeretnék jól megélni a szexualitásukat életük különböző időszakai alatt, és akik szeretnék azt megőrizni a szülővé válás, a változó kor és egyáltalán az „élet” mindennemű kihívásai közepette is.
Amire számíthatsz: Közös beszélgetésre, oldott hangulatú három órás foglalkozásra. Lesz játék, vetítés, tapasztalatcsere. Nem kell majd levetkőzni, elég csak a gátlásaidat otthon hagynod.
Mit hozzál magaddal: Gyere kényelmes ruhában és készítsd össze a kérdéseidet, amiket eddig nem mertél megkérdezni senkitől vagy amire senkitől sem kaptál kielégítő választ.
Ki vagyok én?
Nő, anya, szerető, flaneur, amatőr fotós, közgazdász és szex-oktató.
A nagy múltú San Francisco Sex Information (sfsi.org) civil szervezetnél szereztem szex-oktatói képesítést. Egy évet dolgoztam önkéntesként a szervezet szex-információs forródrótján és a The Center for Sex and Culture (sexandculture.org) „hands on" és beszélgetős workshopjain, kulturális programjain. Itt láttam először példát arra, hogy a tolerancia és szexuális sokféleség eredménye a tabuk nélküli, fesztelenül kezelt szexualitás. Amit itt tanultam az az, hogy nagyon fontosak az olyan, felnőtteknek szóló programok, ahol felszabadító hangnemben lehet beszélni, tanulni a szexről, nemiségről.
Jelenleg Budapesten élek és azon dolgozom , hogy beszélgetés-sorozatok, elméleti és gyakorlati csoportok szervezésével segítsem egy szabad, előítélet-mentes, szex-pozitív szemlélet kialakulását.
Többet rólam, és arról, amit csinálok: www.csakatestemenat.freeblog.hu
Barátaink mondják...
A Nyitott Műhely falán olvasható, a sok között, egy mondat, pontosabban olvasható volt, amikor legutóbb ott jártam, nem tudom, mikor került föl, s ott van-e még, de valószínűleg igen, ki az a hülye, aki egy ilyet lekapar (ha csak a tulaj nem, megveszekedett szerénységéből), szóval, a felirat így szól (szólt): „Anya csak egy van: a Finta Laci!”
Itt most abba is hagyhatnám, mert ez a kurta kijelentés a haikuk hűvös tömörségével fogalmazza meg a lényeget.
Az igazi anya onnan ismerszik meg, hogy tévedhetetlenül tudja, mire van szükségünk. Laci tudja, tehát igazi anya. Otthonos, barátságos helyre van szükségünk, mert ilyenek már nincsenek, vagy ha vannak is, máshol, másoknak. Régebben léteztek szalonféleségek, ahol az emberek talákozhattak, beszélgethettek, Kornis Mityunak működött hajdan szalonja a Várban, az avantgardok Erdélyhez jártak, az FMK-ban is összeverődtek éjjelente sokan, hasonlóképp üzemelt keddenként a BBS, művek, zenék, disputák, alkotók és hallgatók, ma már ez nincs, az emberek mostanság az utcákon vonulnak, csapatostul, kereplővel-síppal, és nem művészetre, hanem vérre szomjaznak.
Finta Laci pincéjében remek zene szól, pompás filmek peregnek, költők-írók-művészek-filoszok-tudorok adják elő újabb műveiket és rögeszméiket, a hátsó szobában, közvetlenül a tömény illatú bőrösműhely mellett, melyet Laci a kedvünkért otthagyott, a csábítóan gyönyörű Dóra Dzsamila tart szexoktatást haladóknak és kezdőknek; s ha éppen nincs program, amikor betévedünk, akkor is biztos, hogy próbál a terem mélyén egy virtuóz dzsessztrió, vagy az asztalnál – mondjuk - Jeles ül, a nagy, bús fejével, és Laci sűrű csülkös bablevesét hörpöli elégedetten. Meg itt van még... most nem kezdem el sorolni, ki mindenki, tout Paris. Inkább elmondanám, hogy zene, szöveg, kép, bor, étek és kompánia páratlan harmóniája az, ami Laci műhelyét oly egyedivé és ellenállhatatlanná teszi. Minőségi borkínálatát egy márkás vinotéka is megirigyelhetné, az adóhatóságnak is ez ízlik, sajnos, teából hasonlóképp szédítő a választék, esténként meg Laci összedob valamit, amihez épp kedve szottyan, egyszerű, jóízű egytál-étkeket, akár a mama főztje.
Finta Laci kétkedő, mondhatni önmarcangoló típus, mint mindenki, aki nem adja alább a tökéletesnél. Műhelynaplójában azt olvasom, „a milánóiba kicsit több bacont tettem a javallottnál, de lehet, hogy mindig így kéne csinálni?”. Ilyenkor meg szeretném nyugatni, olyan nincs, hogy „javallott”, mindenki másképp csinálja, ajánlott irodalom a Római konyha, Lénárd Sándor „antifasiszta szakácskönyve” (copyright by Kardos G. György), meg, mint mindig, a nagyváncsa. De mire fölemelném a kagylót, hogy mindezt elmondjam neki, máris ráfutok a legutóbbi bejegyzésére: “a répatortával is nagyon mellé lehet nyúlni, ha az ember nem az egyetlen lehetséges utat követi --- ilyes- vagy olyas(?)féle, sütőben hangszerelt költemények kóstoltán nehéz feltételezni, hogy több ösvény vezet Répatorta-mennyországba.” Ezen már nehezebben ismerem ki magam, csupa nyugtalanító ellentmondás a szöveg, a legbölcsebb ilyenkor, ha az ember leballag a Ráth György utcába, befal egy jókora szelet répatortát („a torták tortája” – Finta), majd még egyet, testes Takler-cuvét kortyolgat hozzá, s elégedetten hátradől, mint aki egy nehéz nap után hazaért. Báron György
Lassan tíz éve, hogy törzsvendég vagyok a Műhelyben, mint jazzhegedűs, aki időnként fellép ebben a különleges hangulatú klubban, de úgy is, mint egyszerű hallgató, aki rendszeresen betér ide, hogy meghallgassa a fiatal kollégák koncertjeit. Gyakran ifjúkorom egyik kedvenc helyszíne, a 60-as évekbeli Dália klub jut eszembe, amikor a Műhelyben megszólal a jazz. Nem könnyű manapság Budapesten ilyen barátságos helyet találni, ahol Finta Laci és munkatársai jóvoltából szinte családias atmoszféra fogadja a látogatót, s egy csésze illatos tea mellett akár egy egész estét eltölthetünk itt igényes zenét, vagy irodalmi estet hallgatva, máskor meg egy jó filmet, vagy éppen képkiállítást élvezve. A Nyitott Műhely egy igazi oázis a nyüzsgő Déli pályaudvar tőszomszédságában. Deseő Csaba 2010-01-11.
Ez nem nyitott műhely, ez egy csirkeól! Torgyán József
Anya csak egy van, a Finta Laci! Bíró András
Épp most laktam jól Laci krumplistésztájával. Zöld teáját iszogattam s közben Szabó Danival és Hock Ernővel próbáltunk. Laci a próba alatt itt ült,ahol most én s valamin dolgozott.Titkári, menedzseri vagy művészeti minőségében. Közben föl-fölnézett és figyelt ránk, mosolygott,hallgatta, hogy zenélünk. Kellett kottatartó és kevés volt a fény. Székre állt és a polcról előszedte a kottatartót, igazított a drótra csíptetett halogén izzón.
Laci itthon van itt és mindenki itthon érzi magát, aki benéz hozzá. Véget ért a próba, Ernő a cd-k között válogat és jobbnál jobbakat talál. Laci a konyhában tesz-vesz és kiabál: zenét kérünk! Bill Evans szól. Néha,mikor kicsit el vagyok keseredve a sok rossztól, amivel nap mint nap szembesülök, azt gondolom, nincs remény, az az elvarázsolt ország, amiben élek, olyan távol van a valóságtól, hogy…! Segítséééég! Hová legyek?
Szerencsére hiszek a mesékben!
Laci a nagy varázslók egyike, akit ismerek. Maga köré gyűjti az embereket. Békét és
harmóniát varázsol. Közösséget teremt. Figyelemre és türelemre tanít, pedig nem is
akar tanítani. De jó, hogy vagy, Laci!
A konyhában Sisa készít szendvicset, az ajtóban egy fiú jegyet szed. Önkéntesek.
Irodalmi műsor kezdődött pár perce. Megtelt a Nyitott Műhely, Karafiáth Orsolya, mint
tündér jött el. .Az elvarázsolt ország lakói figyelnek, mosolyognak, kérdeznek, fel-felnevetnek.
Laci vörösbort kortyol. Szelíden mosolyog. Pedig van ám baj, a telefont kikapcsolták, a rezsi elképesztően magas, a nyarat nehéz átvészelni…
Ilyen itt a valóság. Hogy tetszik?
p.s.1.
Ha jönnél, ne gyere autóval, nehéz parkolóhelyet találni és különben is túl jó itt a bor.
p.s.2.
Eszembe jutott Tamkó Sirató Károly verse, a Gingalló.Leírom ide:
Hörpints,hörpintő
csillants,csillantó,
villants,villantó
Füttyents,füttyentő,
csörrents,csörrentő,
libbents,libbentő
Surrants,surrantó,
koppants,koppantó,
pillants,pillantó
Gingalló,gingalló
Rád száll a pillangó
Szétfoszlik a felhő
Ragyog a napsugár
Kitárul az ajtó…!
Szalóki Ági
Lackfi János: ÉRZÉKENYKEDŐ KLAPANCIA FINTA LACI SZÜLETÉSNAPJÁRA
Ha a szónok közhellyel kezdi,
felszisszen a hallgatóság, na, cseszd ki,
ha meg ez a szónok épp költő,
ezúttal nem egész estét betöltő,
de színes, szélesvásznú,
kinek alkalmi pár „szú”
fakad ajakán, nos, ekkor ki-ki hördül,
hogy mi baja ennek, s tán a bortul, sörtül
hord félre az a kicsike szája,
illenék lakatot tenni rája,
Tutót vagy legalább Elzettet,
hogy elnémítsák a jelzettet.
De hát az illető közhellyel azért kezdi,
hogy lássák, milyen ravaszdi,
ő még ezt a kétes és penészes
árut is képes
elsózni itten,
ez a csoda, nem a hittan.
Íme a közhely: a Nyitott Műhely,
nos, urak, hölgyek, nagyszerű hely.
Tudja ezt élő és holt, féllábú és falábú,
az is, ki változékony orrhosszú fabábú
vagy lábbeliproblémákkal küszködő Pipőke,
s minden kis Piroska, ki a Farkastól való félelmét levetkőzte, kinőtte.
Éppen ezért errefelé esténként nagy a nyüzsgés,
mégpedig nem az „üsd és
vágd” szellemében, legfeljebb a dobszerkót
ütik itten, no ilyen nem egyszer vót.
Vágni meg a leveszöldséget vágják,
mely Jeanne d’Arc gyanánt várja már a máglyát,
akár sok-sok baromfi, hogy a máját
kioperálják,
s ezzel megoldják léttraumáját,
valamint egynémely élelmezési gondot,
hiszen a kiéhezett ember nem kimondott
kultúrtényező, s aki ezt felismerte,
tányérunkat rögtön tele is merte.
Ő a helyi gálya
sokkarú Sívája,
e lakott szigeten ő a Robinzon,
a lét-tenger Szindbádja, és szabadjon bíznom
abban, hogy ez így lesz örökre,
vagy legalábbis míg mind ki nem múlunk hörögve.
A kultúrszínvonalra ő a garancia
mindnyájunk Lacija,
az a Laci,
kinek orientációja nem piaci,
Finta,
kit nem lóbál a trendi hinta,
inkább küzd, mint afféle nindzsa,
egyik kezében teás findzsa,
másikban eke szarva,
hogy bele ne fulladjunk a… sárba,
szóval övé itt a pálya,
nem csak a bőröket, de az agyakat is nyüstöli, abálja,
olyan fajta,
hogy kereteket akasztat a falra,
ha nincs is hozzá kerete, s a keretbe képet,
hogy aztat te nézzed,
miközben füledbe gyömöszölnek
egy bluest vagy pláne többet.
Meglelheti itt bárki, amire vágyik,
az aerobiktól az atomfizikán át a hebraisztikáig,
s ki nem edződne, nem is művelődne,
kit leköt palija avagy nője,
hát vegyen fülbevalót magának,
mint az állat,
vagy csak ülhet és dumálhat,
teázhat, ahhoz nem kell ész, se szépség,
egyszóval, semmi kétség,
én úgy nézném,
hogy a mi Lacink intézmény,
a szegények és árvák barátja,
félnótás írók, költők oltalmazó nagykabátja,
esőben esernyője,
s ha lenne ezer nője,
kilencszázat biztos, hogy kölcsönadna,
hogy ne búsulj egymagadba
Szóval Lacinál, ahogy „pohár vörösbor rendel”,
úgy rendeltetik emberhez az ember,
s a szobát befűti sokak lelkes dumája
– a legjobb kályha –
de már látom, ha tovább tépem a számat,
lezsibbadnak, akik zenére várnak,
meg hogy Laci kezét megszorítsák,
hát rajta, vígság!
Szerelmes társim a földi szenvedísben,
lelkönk örömítőjét, Lacit éltesse Isten!
hetente rendszeresen felkerestem az oldalatokat, és ma végre láttam, van változás, ismét "kinyitottatok" :D, gondolom, felkerülnek majd a programok is lassan… (mindvégig reméltem, csak a nyár miatt volt ez a kis szünet)
bár szinte semmit nem tudok rólad/rólatok, és úgyszólván véletlenül keveredtem felétek egyszer-egyszer, de az, hogy létezik ilyen hely, nekem sok energiát adott az elmúlt hónapokban, ezt köszönöm.
sok-sok jót, szépet, szívmelengető és elgondolkodtató programokat/estéket kívánok nektek! 09.08.26. Sólyom Melinda
Mindig élvezem értelmes, vitatkozó emberek társaságát, a Nyitott Műhelyben ilyeneket találtam. Százötven-kétszáz embernyi lehet ez a kör és harminc-ötven bukkan fel közülük egy-egy estén. Nincsenek tabuk, tömör értelmes kérdések és határozott, meggyőző válaszok. Közösség formálódik a Nyitott Műhelyben, és Finta Laci remekül főz. Csányi Vilmos
Nincs még egy ilyen tartalmas programot estéről-estére kínáló hely a városban. Keszthelyi Imre - a Tilos Rádió népzenei műsorának vezetője, a Técsői Banda koncertszervezője
A Nyitott Műhely Finta László vezetésével, egy egészen különleges hely Budapesten. Fellépő, kísérletező otthona a zenészeknek, íróknak, képzőművészeknek, és persze mindazoknak, akik erre kíváncsiak, azaz a közönségnek. Nincsenek skatulyák és előítéletek, csak egy feltétel van, a színvonal. Megfordult itt már az írók, képzőművészek és a zenésztársadalom színe java, jazz zenésztől kortárs zenészen át népzenészig mindenki. Sokszor vagyunk tanúi a Nyitott Műhelyben olyan fellépéseknek, eseményeknek, amelyek sehol máshol nem fordulhatnának elő, nem történhetnének meg. Mert ilyen a hely szelleme. Kísérletezésre csábít, bemutatkozásokra, próbálkozásokra, amiből aztán értékes dolgok születnek. Mert ahogy a neve is mondja, ez a hely nyitott és szabad, egy műhely, ahol születnek is a dolgok, nemcsak előadatnak. És otthonos, ahol mindenki felszabadultan és jól érezheti magát, ami az előadónak és közönségének egyaránt jót tesz. Én is megtapasztaltam ezt már számtalanszor, előadóművészként, és befogadóként is. Mindnyájan - akik itt megfordultunk már - jól tudjuk, ezeknek a programoknak a megszervezése, és nem utolsó sorban ennek a légkörnek a megteremtése és megtartása nagyon nagy energiát és munkát követel Finta Lacitól és segítőtársaitól. Nagy körültekintéssel, de nehéz anyagi körülmények között vezetik ezt a páratlan értékű, különleges hangulatú klubot, amit a nehezedő körülmények ellenére is minden erővel fenn kell tartani, és semmiképp sem szabad hagyni elsorvadni. Ez a művésztársadalom, Budapest, és minden művészetet szerető ember feladata és érdeke! Dés László 2009 03 09
"Leugrunk este a Műhelybe? Ez a gyakran elhangzó mondat jut eszembe legelőször Finta Laci Nyitott Műhelyéről. Tényleg nyitott és tényleg műhely. Emberek tűnnek föl, Laci megöleli őket, ők is Lacit, aztán elidőznek egy kicsit a könyvek, cédék, ruhák, sosemlátott tárgyak, fotók zsúfoltan otthonos levegőjében. Nézegetnek, belehallgatgatnak, beleolvasgatnak. Aztán kérnek egy adagot a házikosztból, nagymama levesétől jár át ennyi melegség. Aztán meghallgatják a koncerteket, az előadásokat. Minden este valami izgalmas dolog van, de leginkább közelség van.
Lehet itt koncertezni, lehet itt próbálni, lehet itt farigcsálni még félkész dolgokon. Apukámat láttam ilyen elmélyülten elidőzni a saját szerszámosműhelyében. Én meg zenészként itt, ebben az - akkor még induló - műhelyben időztem az egyik legfontosabb zenekarom kezdetein. Itt próbáltunk Monori Andrással naphosszat, Laci meg főzte nekünk a paprikáskrumplit.
Sokan vagyunk így.
Kell a Műhely, kell nekünk Laci." Szeretettel: Palya Bea
Lehet itt koncertezni, lehet itt próbálni, lehet itt farigcsálni még félkész dolgokon. Apukámat láttam ilyen elmélyülten elidőzni a saját szerszámosműhelyében. Én meg zenészként itt, ebben az - akkor még induló - műhelyben időztem az egyik legfontosabb zenekarom kezdetein. Itt próbáltunk Monori Andrással naphosszat, Laci meg főzte nekünk a paprikáskrumplit.
Sokan vagyunk így.
Kell a Műhely, kell nekünk Laci." Szeretettel: Palya Bea
Egy hely, ahol…
"Valamikor, egy előző évszázadban és társadalmi rendszerben, gyakran összegyűltünk a barátaimmal, többnyire az én kis 16 négyzetméteres szobámban, kevesen egyívásúak, de éppen ezért nagyon ráutalva egymás erőt adó jelenlétére. Később is összejöttünk itt-ott magánlakásokon, felolvastuk, megvitattuk írásainkat. Aztán felnőttünk, családot alapítottunk, rendszert váltottunk, öregedtünk, régi szálak elszakadoztak, újak nehezebben kötődtek, már csak azért is, mert nemigen volt hol összejönni rendszeresen.
És akkor híre ment, hogy van egy hely a városban, ahol mindenfélét lehet csinálni: zenét hallgatni, verset felolvasni, könyveket bemutatni, ritka filmeket nézni, vagy megünnepelni valakinek a születésnapját. Egy hely, ahova mintha csak haza menne az ember, azzal a nem lebecsülendő előnnyel, hogy nem neki kell megszervezni a vendégséget, beszerezni az enni-inni valót, elmosni az edényeket. Ahol a régi barátaival összejöhet, nemcsak futólag, és ahol új barátokra tehet szert, ahol az a különös benyomása támad, hogy ebben a városban mégiscsak jó élni.
Mi kell egy ilyen helyhez, ami tehát nem csak kulturális események semleges színtere, hanem a saját helyünk, ahol otthon érezzük magunkat? Ahol órákig együtt marad még a társaság, miután a koncert, a film, az irodalmi műsor véget ért. Hát mindenekelőtt egy házigazda. Egész pontosan: ez a házigazda, akit Finta Lacinak hívnak. Ő a lelke a Nyitott Műhelynek. Tőle műhely, és tőle nyitott. Nehéz ellenállni a rossz szójátéknak: Genius Laci. A lényeg az, hogy tehát ennek a helynek szelleme van. De sajnos az is lényeg, hogy a szellem nem él meg test nélkül, a test meg táplálékra szorul. Nem Finta Lászlót féltem az éhhaláltól, ő hál’ isten elég jó húsban van. De hogy csillapíthatatlan vendégszeretete „az adósok börtönébe juttatja”, ahogy régi angol regényekben olvashatjuk, attól csak azért nem, mert ez az intézmény már nem létezik. Anyagi csődről viszont hall az ember, manapság egyre sűrűbben. De ne fessük az ördögöt a falra! Épp elég baj lenne az is, ha a Nyitott Műhely nem tudna megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket ő maga támaszt önmaga iránt, a puszta létével." Várady Szabolcs
"Valamikor, egy előző évszázadban és társadalmi rendszerben, gyakran összegyűltünk a barátaimmal, többnyire az én kis 16 négyzetméteres szobámban, kevesen egyívásúak, de éppen ezért nagyon ráutalva egymás erőt adó jelenlétére. Később is összejöttünk itt-ott magánlakásokon, felolvastuk, megvitattuk írásainkat. Aztán felnőttünk, családot alapítottunk, rendszert váltottunk, öregedtünk, régi szálak elszakadoztak, újak nehezebben kötődtek, már csak azért is, mert nemigen volt hol összejönni rendszeresen.
És akkor híre ment, hogy van egy hely a városban, ahol mindenfélét lehet csinálni: zenét hallgatni, verset felolvasni, könyveket bemutatni, ritka filmeket nézni, vagy megünnepelni valakinek a születésnapját. Egy hely, ahova mintha csak haza menne az ember, azzal a nem lebecsülendő előnnyel, hogy nem neki kell megszervezni a vendégséget, beszerezni az enni-inni valót, elmosni az edényeket. Ahol a régi barátaival összejöhet, nemcsak futólag, és ahol új barátokra tehet szert, ahol az a különös benyomása támad, hogy ebben a városban mégiscsak jó élni.
Mi kell egy ilyen helyhez, ami tehát nem csak kulturális események semleges színtere, hanem a saját helyünk, ahol otthon érezzük magunkat? Ahol órákig együtt marad még a társaság, miután a koncert, a film, az irodalmi műsor véget ért. Hát mindenekelőtt egy házigazda. Egész pontosan: ez a házigazda, akit Finta Lacinak hívnak. Ő a lelke a Nyitott Műhelynek. Tőle műhely, és tőle nyitott. Nehéz ellenállni a rossz szójátéknak: Genius Laci. A lényeg az, hogy tehát ennek a helynek szelleme van. De sajnos az is lényeg, hogy a szellem nem él meg test nélkül, a test meg táplálékra szorul. Nem Finta Lászlót féltem az éhhaláltól, ő hál’ isten elég jó húsban van. De hogy csillapíthatatlan vendégszeretete „az adósok börtönébe juttatja”, ahogy régi angol regényekben olvashatjuk, attól csak azért nem, mert ez az intézmény már nem létezik. Anyagi csődről viszont hall az ember, manapság egyre sűrűbben. De ne fessük az ördögöt a falra! Épp elég baj lenne az is, ha a Nyitott Műhely nem tudna megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket ő maga támaszt önmaga iránt, a puszta létével." Várady Szabolcs
"A Nyitott Műhely finom hely, sokféle ember tudja magát ott jól érezni, vagyis van, ami ritka és nehéz megteremteni, a helynek szelleme. Ez a szellem, szellemiség nekem nagyon rokonszenves, mert egyszerre jelenti azt, hogy engem érdeklő műsorok vannak, valamint hogy az időnként fölbukkanó pörkölt is rendben. És hogy jó valószinűséggel olyan emberekkel találkozhatom ott, akiknek örülök, és még az sem kizárt, hogy ők nekem. Ritka Budapesten az ilyen nyilvános (nyitott) tér." Esterházy Péter
Keresés
partnerek:
