a Nyitott Műhely heti eseményei

 

 

 

 

Tegnap nem tudtam kiküldeni a hírlevelet - de a hétfői színházi előadásra (Ördögszáj) már korábban elkelt minden jegy. Vagyis nem lehetett róla lemaradni...

Három irodalmi estet és egy koncertet ajánlok erre a hétre. Utóbbi igazi csemege: Elsa Valle kubai énekesnő mögött a hazai jazzélet nagyágyúi fújnak és billentenek majd. A felállás további különlegessége a ritmusszekció teljes hiánya - ami a latin zenei repertoár ismeretében igen merész vállalkozásnak tűnhetne, ha nem épp erről a négy muzsikusról lenne szó!

Örömünkre szolgál, hogy a hazai irodalomkritika két jeles alakját, Margócsy Istvánt és Bán Zoltán Andrást sikerült megnyerni egy beszélgetésre. Az apropót Margócsy Istvánnak nemrég, a Narancsban közzétett cikke adta, melyet  Bán legutóbbi kötetéről írt.

Darvasi Lászlót többször volt módunk üdvözölni itt a Műhelyben, de először kerül sor arra, hogy szerepeljen is! Öszintén megvallhatjuk, több sikertelen kísélet után vagyunk, több futó vagy lefutott irodalmi sorozat tett hiábavaló kísérletet az Ő meghívására. Végre igent mondott! Vendégpárja eredetileg Varga Mátyás lett volna. Azonban hosszan tartó lábadozása nem teszi lehetővé, hogy eljöjjön közénk. Ezúton kívánunk neki minél korábbi gyógyulást!

Üdvözlettel és köszönettel: Fintalaci és a

Nyitott Műhely Alapítvány (Bán Magda, Daróczi Anikó, Farkas Ildikó és Giber János)

 

 

 

A beszélgetés a rituális éneklés pszichológiájáról fog szólni, az énekelve megszólalás olyan formáiról, amelyek az éneklő személyt és a közösséget katarzis révén tisztítják meg. Juhász Katalin népdalokat, keserveseket és siratókat hoz, melyeket különböző nehéz élethelyzetekben „mondanak” – gyász, árvaság, nehéz sors, a szülőföldtől való távolság, szerelem, stb.

Fekete László a zsidó hagyomány felől közelít a témához. Az élet katartikus helyzeteiről, a zsidó gyász rítusairól, a kollektív traumák kérdéséről, imádkozásról és zsoltározásról fog beszélni, gyászszertartási dallamokat, zsoltárokat, zsidó népdalokat idéz fel.

Beszélni fogunk arról, hogyan tud a közösség a személyesség szintjén kapcsolódni az élet drámai, tragikus fordulataihoz. Szó fog esni a szigorúan kötött és kevésbé kötött formákról: a zsoltárszövegekről és a zsoltárdallamok struktúrájáról, a keservesek szövegének, dallamának variálhatóságáról, és a szinte zsigerekbe épült kötött formákon belüli improvizáció, a „szabad” énekelt beszéd pszichológiai és fizikai hatásáról.

 

 

 

 

 

A magyar kritika- és esszéírás komoly múltra tekint vissza, még ha a politika sok esetben rá is nyomta bélyegét, pontosabban „lakatját” a metsző hangú ítészek éles szavaira. Bán Zoltán András kritikáira minden időkben az őszinte hang volt a jellemző – az író ekképpen válhatott a mai magyar irodalom- és zenekritika egyik legmarkánsabb és legismertebb személyiségévé. Szigorú ítéleteivel és szókimondásával gyakorta megosztja a közvéleményt, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy azon kritikusok közé tartozik, akinek bírálataira minden esetben oda kell figyelni, legyen szó akár irodalomról, akár a zenei élet eseményeiről. Új kötetének címadó írása, az elmúlt évtizedek irodalomkritikájával foglalkozó esszé (pamflet) tipikusan ilyen munka. A kritikákon túl a könyv különösen izgalmas részét képezik az „elsüllyedt szerzők”-ről szóló írások, amelyekben a közelmúlt némiképp feledésbe merült életműveit olvassa újra friss szemmel és felfedező lendülettel, remélhetően katalizálva a kortárs irodalmi emlékezetet.

 

 

A Scolar Kiadó gondozásában Meghalt a Főítész címmel napvilágot látott esszékötet a 2000 óta megszületett Bán-esszékből és -bírálatokból nyújt válogatást.

Az est a MASZRE támogatásásval jött létre: www.maszre.hu

A belépés díjtalan.

 

 

 

Elsa Valle - ének

Szakcsi Lakatos Béla - zongora

Csepregi Gyula - szaxofon

Winand Gábor - ének, fúvóshangszerek

A kiváló "JAZZKONZILIUM" mélyen belenyúl a kubai, amerikai jazz standardek rejtelmeibe legsötétebb zugaiba is, kéz a kézben. A barátság és muzikalitás segitségével káprázatos estét garantál a közönség számára!