Üdvözlettel és köszönettel: Fintalaci és a

Nyitott Műhely Alapítvány (Bán Magda, Daróczi Anikó, Farkas Ildikó és Giber János)

Március 8. hétfő 19.00 SZÍNHÁZ-FILMKLUB

 

A középkori misztikusok a bibliai Márta és Mária példája kapcsán különbséget tettek a "tevékeny élet" (vita activa) és az "elmélkedő élet" (vita contemplativa) között. Ezt kérdezték: ha van Isten, megismerhető-e? Ha igen, hogyan? Semmiképpen sem racionális értelemmel, mondták, hanem azzal a vággyal, sóvárgással, amit “A tudatlanság felhője” (vagy talán pontosabban: “A nem-tudás felhője”), e 14. századi angol misztikus irat a "szeretet moccanásának" nevez. Az "akarat moccanása" a lelkünk első tevékeny része, s a szemlélődés magas foka a "meztelen, puszta sóvárgás, a lélek szeretetének vak moccanása, amely a tudatlanság felhőjén keresztül Istent önmagában szemlélné". Ebből a műből kiindulva beszélgetünk a 13. században élt brabanti begina, Hadewijch néhány misztikus leveléről, melyeket követőihez írt. Hogyan érinti meg Istent a lélek, és megérintheti-e a lélek Istent? Miféle tudásnak - vagy: nem-tudásnak - birtokában vágyakozik a lélek arra a megfogalmazhatatlan élményre, amely az Istennel való egyesülés? Mi a vágy maga, és hogyan nyilvánul meg a lélekben? Hogyan “lát” a lélek, és láthatja-e a láthatatlant? Beszélhet-e a kimondhatatlanról? Összefüggésbe tudjuk-e hozni a lélek megindulását és az érintést, amelyről Hadewijch beszél, a "moccanással", amelyről a Felhő névtelen írója szól?

És végezetül: hogyan kellene olvasni ezeket a misztikus értekezéseket?

 

Bővebben: http://binderkaroly.hu/

 

 

 

Jónás Tamás magyar nyelven alkotó, roma származású költő, író. 16 éves kora óta jelennek meg versei. A dokk.hu irodalmi portál alapító szerkesztője. Az Amaro Drom és a Rádió C munkatársa. Önkéntes vak című verseskötetéért 2009-ben Aegon Művészeti Díjban részesült. Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, a bíráló bizottság tagja szerint Jónás Tamás kihívóan őszinte és provokatív költő, megemlítette verseinek szembeszegülő, József Attilá-s gesztusait. Jónás Tamás bizonytalan érzésekkel fogadta a díjat. "Az ózdi kórházban születtem. Sokak szerint cigány vagyok, s mivel a sokak között ott van anyám és apám is, muszáj ezt a tény elfogadnom. Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség" - fogalmazott.

Fél év múltán Jónás Tamás Juhász Gábort jelölte az Aegon Művészeti Társdíjra. Mint elmondta: "Juhász Gábor már régen nem zenész. Zenészként elsajátította, sőt, kisajátította magának mindazt, amit lehetett, és csendesen továbblépett: elkezdett beszélni. Műveltsége, szakmai tudása, zeneszerszáma kezd mellékessé válni, a dalokból, a hangulatokból, a lemezekből egy olyan művész szól hozzánk, aki ugyan zenéül beszél, de azt mondja és úgy, amit a beszélgetőtársa hallani akar és hallani tud. A mindennapjaiban amúgy szelíd, halk embert én konoknak és hangosnak képzelem: elénk tárja megcáfolhatatlan igazságainkat, a szomorúságainkat, s hogy el tudjuk azokat fogadni, a magáéinak hirdeti őket. Kell egy kevés idő és valamennyi indok, hogy annak lássa más is, aminek én: duhaj, hedonista észtnek. Juhász Gábor alakítja – és végső soron megalakítja maga körül a világot. Szerénytelenül teremt, és nagyon okosan újrateremt."