OTTHON – BUDAPEST
Kornis Mihály: Van vagy nincs – Vajda Misunak
– a szerző előadásában –
Várlak mindnyájatokat, úgy szeretném sokaknak elmondani, “elmondom én, elmondanám”
„Hamar és magamnak kellett rájönnöm, ha élni akarok, akárhány halottat látok magamban és magam körül, magamat mégsem szabad annak gondolnom. Akarnom kell valamivé lenni. Úgy szokás. Az élet élvezetes. Apukám azt mondta. Hát én meg nagy élvező vagyok! Ha engem Szép Ernő írt volna, én azt mondanám egy jó kis egyfelvonásosban a kérdésre: „– Maga mit mível itt folyton? – Kérem, én élvezek.”
Én öröm-élő vagyok, egy örömfiú.
Fél életemben arról írtam, mennyire szeretek élni. Habár – vagy éppen azért, mert – igaz volt. Ma is igaz. De már nem esik jól rajta nevetnem. Szeretem az életet, bennem ez a komolytalan, a léha. Az emlékeimet szeretem Pestben, nem a mai várost. Nem a magas kő-tüskéket a Bécsi utcában. Nem a falanszter-metrókat, az orrom előtt becsapott autóbusz- és villamosajtót, a Gödröt a Nemzeti Színház helyén. A Gigantikus Halálbogár Új Épületeket, amelyekből egyre több van, nem létezőeknek látom, grandiózusan pocsék hiánynak, igen feltűnő állami szabotázsnak – de egyre több van belőlük. Most már ezek vannak Pest helyett. Úgy kerülgetem őket, mint eltakaríthatatlan kutyaszarokat. Magamban szeretem Pestet.
Legyünk szigorúbbak: magamat szeretem Pestben, a halottak Budapestjét.
(részlet az írásból)
Belépődíj: lehet az ibrikbe dobni…
