AZ ENIGMA (2016/87-88. dupla számában megjelent) SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY INTERJÚJÁRÓL
beszélget a sorozat négy állandó szereplője: Tóth-Czifra Júlia, Jánossy Lajos, Németh Gábor és Reményi József Tamás
.
Szilágyi János György (Budapest, 1918. július 16. – Budapest, 2016. január 7.) Kossuth-díjas magyar ókorkutató, művészettörténész, főmuzeológus, a történettudomány akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár.
EGZISZTENCIÁLIS TUDOMÁNY
Interjú Szilágyi János Györggyel, 1-2. rész, ENIGMA, 2016/87-88.
Az interjú az 1956-os Intézet Oral History Archívuma részére készült 2003. március 11. és április 8. között a Szépművészeti Múzeumban, Szilágyi János György dolgozószobájában. Készítette: Litván György és Molnár Adrienne. A magnetofon-felvételről leírta: Róth Jánosné.
„Az interjúnak, az olvasó azonnal fel fogja ismerni, határozottan beszélgetés jellege van, még ha persze SzJGy kérdésektől alig megszakítva beszél is. A két kérdező az OHA szokásos módszerével az életrajz rendjén haladt, és SzJGy ebbe bele is ment, de többször átvette az irányítást, korábban említett dolgokra visszautalt vagy visszatért, csapongott, ismételt. A hangszalagok elején halk, monoton a hangja, de hamar megélénkül, és az idő nagyobb részében társasági elbeszélő stílusában beszél, elemében van, megnevetteti a kérdezőket, indulatait sem fékezi, és nem tesz béklyót a nyelvére, ha a tudományos minősítéssel, az Akadémiával kapcsolatos – hogy a legszelídebb szót használjam – fenntartásait hangoztatja. Nem sérelem munkált benne: rossznak tartotta a rendszert.
Az OHA interjú egyfajta derűs és haragos kitárulkozás: életének, sorsának élményei. Érezni, a hangon és a szövegen egyaránt, hogy a beszélgetések közben emlékei megelevenedtek, élesebben fogalmazta meg, mint alkalmi, társasági beszélgetésekben szokta volt, hogy milyen események, helyzetek jelentettek fordulópontot életében. Korábbi időktől eltérően, 2003 után már gyakrabban adott interjút, nyomtatott sajtónak, TV-nek, az előbbiek elolvashatók, az utóbbiak interneten is hozzáférhetők, személyes hangú mind, de külső tárgyról szólnak. A jelen szöveg SzJGy igazi önéletrajzi visszaemlékezése (életútja kétharmadán)” – írja Komoróczy Géza, aki az interjú lábjegyzeteit állította össze, a bevezetőben.
„Szilágyi tanulmányainak – és ez talán nem teljesen vág egybe önképével – mindig van egy ezoterikus, a tudós közösség beavatottjainak szóló, és legtöbbször egy exoterikus olvasata, s a kettő horizontja nem föltétlenül azonos. Nem nehéz ez utóbbit lehorgonyozni. Ha azt keressük, hogy Szilágyi az általa kutatott hagyományban milyen aktuális igazságot talált (de éppily joggal lehetne fordítva is mondani: ha azt keressük, hogy Szilágyi milyen aktuális igazság jegyében választotta az általa kutatott hagyományt), akkor két fő motívumát kell mozgósítanunk. Az egyik az akkulturáció, a másik az egységes művészet.” – írja a folyóiratban megjelent esszében Radnóti Sándor.
„Kialakult az a szisztéma, hogy vigyáznom kell, hogy ne mondjak róla, a nagy emberről rosszat, mert ő olyan pozícióban van ugyan, hogy megtámadhatatlan, de majd az én egyik tanítványomnak a kandidátusi értekezését el fogja vágni, és így tovább. Tehát egy olyan hálózata alakult ki az érdekek kereszteződésének, hogy azt lehet mondani, hogy a tudományszervezet jelenleg egy bűnszövetkezet” – mondja Szilágyi János György az interjúban.
AZ INTERJÚ ITT OLVASHATÓ:
1. RÉSZ: http://epa.oszk.hu/03300/03329/00002/pdf/EPA03329_enigma_no_87_028-123.pdf
2. RÉSZ: http://epa.oszk.hu/03300/03329/00003/pdf/EPA03329_enigma_no_88_017-090.pdf
Márciusban lett 10 éves az Előhívás!
Az Előhívás 2015-2016-2017-2018-as „szemeszterei” az önéletírás, a memoárirodalom, a vallomások könyveiről szólnak. Az alanyi elbeszélés, a korban álló, annak életvilágáról tanúskodó epika erőteljes és gazdag vonulata a magyar irodalomnak; a visszaolvasások ebben az irányban keresnek utat. Amikor irodalomról beszélünk, akkor szükségképpen történelemről is, arról a közös tudástartományról, amely minden kulturális közösségnek a sajátja. Az emlékezet elfogult, az emlékező író egy bizonyos perspektívából lát és láttat; páratlan egyszeriségében korlátai és lehetőségei; a személyiség nagyepikáját, a történeti időt tereli mederbe, mondja el.
Idén az Előhívás beszélgetéssorozatában változás annyiban történt, hogy Sipos Balázs helyét Tóth-Czifra Júlia vette át. A résztvevők viszont nem változtattak az elmúlt két év perspektíváján; a memoárirodalom, a vallomásos próza területén maradnak, mert meggyőződésük, hogy innen merítve egyszerre elevenedhetnek meg alkotók, tárulhatnak fel korszakok, Magyarország története több oldalról válik olvashatóvá.
További Előhívások:
május 9.
június 6.
Könyvek:
Nagy László: Naplók;
Illyés Gyula: Napló, 1956;
Beszélgetések Petri Györggyel;
Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal;
Pilinszky János: Naplók, Levelek;
Nádas Péter: Világló részletek;
Bereményi Géza: Önéletírás (előkészületben);
Beszélgetések Hajnóczy Péterről;
Esőnap nincs, de a változtatás jogát fenntartjuk!
Az Előhívásról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/elohivas
A sorozatról részletesen: http://www.litera.hu/hirek/naplok-memoarok-kezdodik-az-elohivas-uj-szeriaja
A Litera és a Nyitott műhely másik sorozatáról, az Írómoziról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/iromozi
Esemény a Facebookon.
A program az NKA támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan
