GYERTYAGYÚJTÁS

Csak múlt csütörtökön értesültem róla: már az előző hétvégét is odafent töltötte, a Mennyország bejáratnál. Napok óta hiába hívogattam, asszem ott már nincs földi térerő. De csütörtökön végre felvette… a fia.
Elképzelem, ahogy Szent Péter egyszer csak ráhagyja majd ezt az egész beengedős, jegyszedős hercehurcát. Ahogy én is rábíztam ezt: közel 6 éven át volt hűséges ‘fegyverhordozóm’ (Láng Orsi verselte meg így).
Biztos invitál odafent is mindenkit, hogy perdüljön befelé, ha már egyszer idáig eljutott (“koncertes jóestét” – voltak saját szófordulatai, de most csak ez jut hirtelen eszembe).
Szerdán (október 4-én) gyertyát gyújtok az emlékére, este héttől várok mindenkit, aki szeretne velem tartani. Itt lesz Krulik Zoltán és Nyeső Mari, mindketten hozzák a gitárjukat, én talán Kosztolányi Halotti beszédéből mondanék egy részletet…
Orsi versének egy részletét hadd idézzem még! Ebben a pár sorban számomra teljes valójában megjelenik:

Nem is tudom, Bacilus milyen zenét szeretett, de leginkább az itt előadó, fellépő személyekkel szeretett kapcsolatot tartani, kifejezni feléjük a tiszteletét, rajongását. Persze az idejáró közönséggel sem viselkedett másképp, hisz pontosan tudta, Ők is hasonló érzésekkel ‘állapotosak’, mint Ő.
Neki is mindig az alkotás varázslata, a személyesség volt a legfontosabb, ezt egészen bizton mondhatom (még ha olykor csak a ruhatárban jutott neki hely egy adott produkció kapcsán). És ez a Beszélő, meg a TÉRszínház felől még inkább érthető: alázattal adta magát egy ügynek, amit fontosnak gondolt. Minden alkotásra kész személyiség lenyűgözte, levette a lábáról. Ahogy engem is, ebben mélységes rokonság, testvériség volt, van közöttünk most is.
És itt rengeteg ilyen emberrel találkozhatott. Boldog volt itt, mondjon erre bárki bármit…
Szabad ember volt, irigylésre méltóan az. Tisztelet illeti, hogy ezért mindent kész volt vállalni. Egész életén át.
Finta Laci