Vendégeink: BAK RITA és PAYER IMRE
Bak Rita költő, műfordító, szerkesztő, pszichológus és pedagógus. A Szegedi Tudományegyetem magyar-német-színháztudomány szakán végzett. A Holdkatlan, a Hetedik és az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője, a Nekünk Nyolc folyóirat főszerkesztője és a hochroth Budapest magyar-német Kiadó kiadóvezetője.
Bak Rita verseiben a hangulat nemcsak lelki, hanem létállapot is. Az érzékletek, megfigyelések, reflexiók egységet alkotnak, ahogyan az objektivitás és szubjektivitás összefonódik. Az észlelések rendkívül pontosak és kifejezőek, de mégis van bennük valami elvontság. Ez a szemlélet akár a távol-keleti látásmódra is emlékeztethet, mégis teljesen európai módon. Bak Rita “Csillaganya” című verseskötete, ezért kultúraközi közegben is megszólalhat úgy, hogy az olvasó saját létére is árnyalt és kifinomult értelmet tud adni általa. Mivel a költőt elsősorban a létbevetettség foglalkoztatja, az emberi együttlét kérdései a szorosan vett társas kapcsolatokra helyeződnek. A felnövekvés, a család emlékezete jelenik meg a versekben ugyanolyan érzékenységgel és árnyaltsággal, mint a természeti képek.
/Láng Judit/
Payer Imre József Attila-díjas magyar költő, irodalomtörténész, újságíró, szerkesztő, egyetemi oktató. Érettségi vizsgát a József Attila Gimnáziumban tett 1981-ben, majd felvételt nyert a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára 1984-ben, ahol 1988-ban magyar-könyvtár szakon diplomázott. Az 1980-as években egész újságoldalon mutatta be a műveit az Élet és Irodalom. Azóta is rendszeresen publikál költeményeket, tanulmányokat, esszéket, kritikákat, novellákat. Felsőfokú tanulmányait az ELTE BTK-n folytatta 1990–1993 között, magyar szakos egyetemi diplomát szerzett, majd 2001-ben az ELTE BTK irodalomtudományi doktori iskolájában a PhD-fokozatot is megszerezte a kortárs magyar líra nyelvezetét elemző doktori disszertációjáért. 1996–2001 között az ELTE BTK Modern Magyar Irodalmi Tanszékén tanított. A Frankfurti Nemzetközi Könyvásáron – abban az évben, amikor Magyarország volt a főszereplő – kétnyelvű, a magyar költészetet különösképpen reprezentáló antológiában is megjelentek a költeményei. Munkásságáról számos méltató kritika és tanulmány is napvilágot látott.
„A vírus megbetegít, rosszabb esetben öl. Korábban csak az élőlényeket fenyegette, ma már a számítógépeket is. De mit öl az idő testében? Az elvont időben – nyilvánvalóan semmit. Az emberiesített időben, a történelemben embert öl. Payer apokaliptikus víziójában a társadalmasított idő vírusai az erőszak és a háború emberei, a «debil démonok». Akiknek megtestesítője többek közt az inkák gyilkosa, Pizarro és a Blitzkrieget elindító Hitler. A vírusok ma s élnek az idő testében, jelenlétükkel a lét peremére szorítanak minket (…). Payer állandóan utazik, nemcsak térben, de időben is: mai idővonatunk csatlakozásra-készülését a mítosz és a történelem fordulópontjaival veti egybe: (…) elidőz az ókorban, ahol Hermész halálkanyarokon át vezet útvesztőbe; a földkérget Poszeidón haragja hasítja ketté, ezért van «zavar, szavak, uniók közötti rés»; dideregve és aggódva vár a hajléktalan Horác a csatlakozásra. (…) Payer, az örök utazó, az Odüsszeusz-mitologéma mai inkarnációja. Körbe-körbe jár reménytelen útján: Ithakája szétesett (…). A lét peremén vagyunk, ahol «hátunk mögött feltekeredik az erdő».”
/Szepes Erika/
A belépés díjtalan.