A Napkút Kiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
VILLÁNYI LÁSZLÓ: egyszer csak CÍMŰ VERSESKÖTETE
– a könyvet bemutatja, s a szerzővel beszélget: Tarján Tamás, felolvas: Mohai Gábor, közreműködik: Ajtai Péter nagybőgőn –
Villányi László új könyve négy ciklusból áll, minden ciklusban tizenegy verssel. A szigorúan felépített kötet egy négy tételes zenei mű kompozícióját idézi, vissza-visszatérő motívumokkal, összetett hangzással.
A hatvanadik év, a hatvanadik körüli évek kötete. Azoké az időké, amikor néha úgy érzi az ember, hogy „idegenbe vándorolt az összes bicikli”. A bicikli, amelyen Ámor végigpedálozta az egész életet, s amelyről, ha mégis feltűnik, most az „őszhajú nagylány” köszön ránk, de még mindig sajogni kezd a világmindenség. S vele jön az ártér, az árvíz, a töltés, a Rába, „a víztükör, a víz alatti világ”, meg a rádöbbenés öröme, hogy akárcsak a biciklik, „nem fogynak el a folyók sem”. S hogy valahol messze az is mind megvan még, ami örökre elveszett. A szerző szándéka szerint akárhol „ütjük föl” az egyszer csak-ot, a költészet világában járunk. Egy sajátos és saját világban, amelyben a mindennapinak tűnő beszédet a hiány, a nosztalgia, a szívszorító sajgás, a vágyakozás és a fantázia mindig a valóság fölé emeli, s amely fölött, mint a sebesen pörgő-villogó biciklikerék, a nap is kisüthet.
Mert igen, „Ha valaki felelgetni kezd neki, gyorsabban ver … a rigó szíve”. Mert igen, „nem halt meg a halott barát”, sem az édesanya, sem az édesapa, „csak időlegesen távol volt /van!/ valahol”. Mert igen, hiába, hogy „Deret harangoznak”, s hogy „idegenbe vándorolt az összes bicikli”, ha „otthonunk a várakozás”, bármi megtörténhet még. S ha nem adjuk föl, akkor meg is fog történni.
A versek mintegy emlékező, képzelődő, magyarázkodó, gyötrődő beszéddé fordulnak át, a meg nem valósuló, eszményi párkapcsolat körül, ami a hiánnyal megvert létezés jelképévé növekedhet. A kudarc és remény közötti állapot, a neki-neki rontás, az egyszer csak mégis már-már monomániás követelése, egy sajátos szerelmi szemlélet érvényességének hirdetődik.
A kötet a lélek eleven életét érezteti, láttatja, a kétségbeesés határán, az érzékiség közjátékaival, a természet természetességének díszleteivel, kihívásaival és hitelesítő képességével. Az olvasó megkapja az esélyt, hogy beléphessen a monológok látszatra logikusan indázó útvesztőjébe, és elhiheti, hogy nem reménytelen a közepébe képzelni az androgin egység tökéletességét.
Villányi László 1953-ban született Győrött. 1971-ben a Jedlik Ányos Gépipari technikumban érettségizett. 1979-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát népművelés-magyar szakon. Népművelőként, tanárként dolgozott. 1990 óta a győri Műhely folyóirat főszerkesztője.
Megjelent kötetei:
Kimméria (2015)
Folyótól folyóig (2014)
Győri idők (2013)
Ámulat (2011)
mondja édesanyám (2009)
valaki majd – ismeretlen költőnők versei (2008)
volna a szerelem (2006)
időközben (2003)
Egy másik élet (2000)
A szabadkai villamos (1998)
Vivaldi naplójából (1997)
Az alma íze (1994)
Alázat (1990)
Díjai:
Győr-Moson-Sopron megyei Prima-díj (2013)
Párhuzamos kultúráért díj (2013)
Szépíró Díj az Ámulat c. kötetért (2012)
Zelk Zoltán-díj (2009)
József Attila-díj (2003)
Kormos István-díj (2000)
Greve-díj (1999)
Év könyve-díj a Vivaldi naplójából c. kötetért (1998)
Győr művészetéért díj (1997)
Soros-ösztöndíj (1990 és 1997)
Déry Tibor Jutalom (1991)
Radnóti-díj (1979)
www.villanyilaszlo.hu
A belépés díjtalan.
