A Francia Új Hullám Könyvkiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
PAUL SCHRADER: A TRANSZCENDENTÁLIS STÍLUS A FILMBEN (OZU/BRESSON/DREYER)
című kötete, bemutatja: Mártonffy Marcell irodalomtörténész és teológus
– a kötetbemutatóhoz kapcsolódóan az est második részében levetítjük OZU: MEGSZÜLETTEM, DE… (1932) című filmjét –
“A filmben a természetfeletti csupán a valóság sokkal pontosabb tolmácsolása,
a valós dolgok mintegy bezáródnak.” (Robert Bresson)
A transzcendentális (latin kifejezés) jelentése: természetfeletti, érzékekkel nem észlelhető.
„A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is” – fogalmazta meg 2001-ben Gelencsér Gábor „Láss Csodát! – Film és transzcendencia” című tanulmányában. E kötet – Paul Schreder tolmácsolásában – három filmrendező életművére építve mutatja be, hogyan lehet mégis megközelíteni a Megközelíthetetlent…
…vígjátéknak szánta,…
Megszülettem, de… (Otona no miru ehon/Umarete wa mita keredo) – fekete-fehér, némafilm, japán vígjáték, 100 perc, 1932, rendező: Yasujiro Ozu, forgatókönyvíró: Yasujiro Ozu, Akira Fushimi, Geibei Ibushiya, operatőr: Hideo Shigehara, vágó: Hideo Shigehara, szereplők: Tatsuo Saito (Chichi), Tomio Aoki (Keiji), Mitsuko Yoshikawa (Haha), Hideo Sugawara (Chounan), Takeshi Sakamoto (Juuyaku)
Ezt a saját ötletéből készült némafilmet Ozu, a legjapánabbnak tartott klasszikus, gyerekekről szóló vígjátéknak szánta. De végül minden humora ellenére szívszorítóan komoly és filozofikusan időtlen mű lett, mely megragadó egyszerűséggel és szépséggel vall a felnőttekről és az élet megpróbáltatásairól és örömeiről. Mindezt egy csintalan testvérpár szemével látjuk, akik fájdalmasan szembesülnek istenített tisztviselő apjuk megalázkodásával főnöke előtt.
Bővebben: http://www.szerzoifilmklub.atw.hu/
A belépés díjtalan.
