JOHN FORD: THE QUIET MAN / A NYUGODT EMBER
VOLTA CINEMATOGRAPH – ezen a néven nyílt meg 1909. december 20-án az akkor még brit fennhatóság alatt álló Írország első filmszínháza. Egy ekkor már évek óta Triesztben élő ír fiatalember, bizonyos James Joyce üzleti vállalkozása volt, aki a mozi beindítása céljából látogatott haza szülővárosába, Dublinba. Ám az üzlet hamarosan csődbe ment, Joyce eladta a Voltát, és visszatért az akkor még osztrák-magyar Triesztbe.
Hogy később miként alakult James Joyce sorsa, miként lett belőle az Ulysses és a Finnegans Wake írója, a modernista irodalom emblémája és ikonja, ez közismert. Hogy miként vált Írország érdekessé szinte a kezdetektől a film számára, s miként válhatott az utóbbi harmincegynéhány év során Írország, ha nem is filmes nagyhatalommá, de legalábbis középhatalommá a nemzetközi filmvilágban, evvel a kevésbé ismert és elemzett kérdéskörrel foglalkozik hat részes sorozatunk, ír és „para-ír” filmek megtekintésének és megvitatásának a keretében.
Ezúttal is egy jellegzetes „para-ír” filmet nézünk meg, az ír származású amerikai filmrendező munkáját, Maureen O’Hara és John Wayne (!) szereplésével:
A nyugodt férfi (The Quiet Man) – színes, amerikai romantikus dráma, 124 perc, 1952, rendező: John Ford, forgatókönyvíró: Frank S. Nugent, Maurice Walsh, operatőr: Winton C. Hoch, jelmeztervező: Adele Palmer, vágó: Jack Murray, szereplők: John Wayne (Sean Thornton), Maureen O’Hara (Mary Kate Danaher/Thornton), Victor McLaglen (Squire ‘Red’ Will Danaher), Barry Fitzgerald (Michaleen Flynn), Ward Bond (Peter Lonergan), Mildred Natwick (Özvegy Tillane asszony)
Sean Thornton annak idején egy kicsinyke ír faluban született, de még gyerekfejjel Amerikába került. Most, több mint három évtized után csinos kis summával a zsebében tér haza, hogy visszaszerezze ősei egykori birtokát, és ifjúsága viharos évei után végre megállapodjon. Szemet vet egy csinos fehérnépre is, s a helybeliek által kezelhetetlen vadócnak tartott Mary Kate viszonozza az érzelmeit. Az ara drabális bátyja, aki kezdettől fogva ferde szemmel néz a kérőre, azonban megmakacsolja magát: ő ugyan ki nem adja a lány hozományát, hacsak jövendőbelije ököllel ki nem vívja. Ír földön nem is számít az férfinak, aki ódzkodik egy kis becsületbeli csihipuhitól. Senki helybéli nem sejtheti, Sean Thornton miért nem akar kötélnek állni: hogy verekedett ő eleget, s az utolsó bunyó borzalmas véget ért… Az amerikai filmtörténet két ír származású kulcsfigurája, John Ford és John Wayne szülőhazája iránti tiszteletből együtt forgatta ezt az ír történetet, s az immár klasszikussá érett alkotás – melynek ez hazai ősbemutatója! – elnyerte a legjobb rendezésért és legjobb fényképezésért járó Oscar-díjat.
Van magyar feliratos (gyengébb képminőségű) és angol feliratos (igen jó képminőségű) kópiánk. Szavazással döntjük el, hogy melyiket vetítsük, de van mód a két kópia együttes lejátszására is, hisz a kisterem szintén alkalmassá tehető nagy képernyős vetítésre.
Takács Ferenc kritikus, műfordító, irodalomtörténész, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke. Tarján Tamás napjaink hazai irodalomkritikai gondolkodásának egyik legfontosabb mozgatójaként írja le Takács Ferencet. Mint mondja: „Maga a kritikusi mentalitás van a vérében: a kritizálni necesse est. Mégsem kebelezi be sem a vizsgált művet, sem a nála szellemi lakomává váló elemzés olvasóját. Javaslattevő, orientáló véleményalkotásának iránytűje a sok kontextusú függetlenség”
Belépődíj: 900 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
