A Francia Új Hullám Kiadó, a Szerzői Filmklub és a Nyitott Műhely szervezésében az egyik legjelentékenyebb (televíziós) rendezőre emlékezünk
IN MEMORIAM DÖMÖLKY JÁNOS (1938-2015)
1960 és 1965 között tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskola tv- és filmrendező szakán, Máriássy Félix és Makk Károly osztályában
Tervezett program:
kb. 14.00 Samuel Beckett: Az utolsó tekercs (1971) 42′
Tartalom: A monodráma hőse (Krapp – Páger Antal) hiába hallgatja vissza tekercsről az ifjú éveinek lelkes, idealista hitvallását. Az élet értelmét hiába kereső, megkeseredett öreg férfi számára a szavak már semmit sem mondanak…
kb. 15.00 Témák-ciklus: A sírásó vallomása / Kísérlet – válaszadásra / Brigádnapló / Túrógombóc / Velünk nem történik semmi (1977) 140’
Tartalom: Több száz fiatalról felvétel. Beszélgető lányok, fiúk. Fiatal lányok mondják Dömölky Jánoshoz írt levél szövegét… A sírásó vallomása dramatizált jelenet, sírásó vallomása az őrszobán. Akik következnek, azokkal nem történik semmi, tehát nem hősök, csak élnek – vagyis emberek. Asszonyok bemutatkozása… Brigádtagok beszélgetnek a pályázati felhívásról, miért vállalkoztak arra, hogy leírják a brigádéletet. Tabló a brigád tagjairól. Miért nem maradnak meg a fiatalok a brigádban? Nem félnek? Fáradt? Mit szeretne megváltoztatni? Létezik-e női egyenjogúság? Mi a legszebb emléke? Ha a mesebeli tündér kérdezné: mi lenne a három kívánsága? Túrógombóc, szatíra a butaságról.
kb. 17.30 Interjúk, beszélgetések Dömölky Jánossal…
kb. 19.00 Csehov: A 6-os számú kórterem (1977, főszereplő: Mádi Szabó Gábor és Kozák András) 69’
Tartalom: Az író mély társadalomrajza Oroszország testi és lelki nyomorúságáról, lélekrajzáról tár elénk tükröt. A 6-os számú kórterem szellemeikben gazdag világa, a zavarodott lelkű és agyú emberek közössége a társadalom szempontjából. Itt vannak azok is, akik túl akarnak jutni a társadalom tespedtségének korlátain, tunyaságának mocsarán. A hivatását tisztelő orvos eljut a „baj” megállapításáig, de nem talál orvoslást. Szellemi partnere akad ápoltjai között, kivel jól esik filozofálni az emberről, testi és lelki kiteljesedéséről a jövőről. A reménytelen helyzetből kiutat nem talál, így lesz ő is a 6-os számú kórterem lakója…
kb. 20.30 Zawieyski: Mindannyiótok lelkiismerete megnyugodhat (1970, főszereplő: Latinovits Zoltán és Szemes Mari) 86’
Tartalom: Jerzy Zawieyski: Kiáltás a Világűrbe c. novellája alapján készült. 1942-ben Lengyelországban a németek kiirtják az elmebetegeket. Az elmegyógyintézet orvosai parancsot kapnak, hogy készítsék fel a betegeket az intézet kiürítésére és ők hagyják el a kórházat. A doktornő a helyén marad, naplót vezet az eseményekről, s ez marad az utókorra…
A műsorváltozás jogát fenntartjuk!
„A filmrendező egy őrmester és egy nagyon furcsa poéta keveréke. Ebből nagyobb rész az őrmester, és kisebb a poéta.” Szász János, egykori tanítvány szavai
DÖMÖLKY JÁNOS (1938, Budapesten) huszonkét éves korában került a Magyar Televízióhoz, 1960 és 1962 között ügyelő asszisztensként dolgozott. 1962-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1966-ban tv- és filmrendező szakon végzett, Máriássy Félix és Makk Károly volt a tanára. A diploma megszerzése után visszatért korábbi munkahelyére, 1966–1999 között a Magyar Televízió rendezője volt. 1978-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanította a rendezői mesterséget. 1981-től a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének főtitkáraként, 1989-ben a Magyar Televízió egyik drámai stúdiójának vezetőjeként tevékenykedett. 1990 januárja és áprilisa között a Magyar Televízió elnökségi tagja volt. Az egyik legeredetibb szemléletű televíziós alkotóként tartják számon. Elsősorban irodalmi műveket adaptált egyéni hangvételű alkotásaiban.
“/…/ Egyetlen dolog történt vele látványosan: az, hogy feltűnően érdekes dolgokat csinált. Az volt a feltűnő, hogy televíziózás hőskorán éppen csak túllépve, jött a főiskoláról egy fiatal rendező, akit úgy hívtak, hogy Dömölky János, és hogy ez a Dömölky egyre-másra jó filmeket rendezett. Bármilyen témát választott is, mindig volt valami különlegesség abban, ahogy mondjuk egy irodalmi alapanyagot odatett a képernyőre. Tán a természetessége, egyfajta kifinomultsága egy-egy kor, egy-egy hangulat megragadásához, meg ahogy a színészeit kiválasztotta és hagyta őket magukból mindig a legjobbat felmutatni, amit csak a szerep engedett? Az ég tudja, mitől is, de tény, mindig voltak a filmjeinek nagy pillanatai. Egyszerre csak jó neve lett a szakmában. Nem annyira a hivatalosságok szemében, mint inkább a kollégák körében. Irodalomból dolgozott a képernyőre, mondhatni össze-vissza választott, de valójában nagyon is logikusan: ugyanis mindig az érzéseire hagyatkozott, és ami megragadta, arra lecsapott. Képernyőre vitt Vercors-t, Csurka Istvánt, Heltai Jenőt, Mándy Ivánt, Ottlik Gézát, Gorkijt, Leonyid Andrejevet, Göncz Árpádot. Utóbbit akkor, amikor még egyáltalán nem volt divatban, sőt… /…/ Az sem volt véletlen, hogy Dömölky megkapta a filmmel szemben addig tartózkodóan távolságtartó Ottlik Géza beleegyezését, hogy vászonra vigye a Hajnali háztetők című regényét. Ottlik arcára emlékszem a bemutatóról, hogy mit szólt a filmhez, nem emlékszem, de kedves volt és felszabadult. /… /”
(in: Bársony Éva: Elhunyt Dömölky János, Népszava, 2015. március 26.)
Ajánlott hozzájárulás: 500 Ft (A vetítés teljes időszakában.)
