ezúttal
Michel Serres: A természeti szerződés (Kijárat, Bp., 2021) könyve kapcsán.
Közelesen digitálisan küldöm.
Az utóbb említett 2 problémáról szóló írásom közben megjelent a múlt heti ÉSben:
A démosz mítosza ••••••••••••••• Tillmann J. A.
Pax et gaudium!
Michel Serres a legújabb kontinentális filozófia zseniális különce volt. A természeti szerződésben az ökológiát jogtudományi szemszögből közelíti meg. Szerinte az emberi lények között létrejött társadalmi szerződés valójában a természet kizárását jelentette a társadalom alapvetéséből, ezért napjainkban szükségessé vált egy második szerződés megkötése, immár az ember és a természet között. Utóbbi szerződés legfontosabb célját Serres abban látja, hogy általa az ember elismerje minden létező létjogosultságát a
Földön. Ez azt jelenti, hogy az emberi és az állati jogok, vagyis a szenvedni képes lények jogai mellett meg kell állapítanuk bizonyos jogokat a növényi létezők, sőt mit több, az összes nem élő létező számára is – még akkor is, ha ez szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás.
