A 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap estje
KOVÁCS ANDRÁS FERENC: KOMPLETÓRIUM
– a kötetről a szerzővel Margócsy István beszélget, zenei meglepetés: Csörsz Rumen István –
„A hagyományok ily hierarchizálatlan egymásmellettisége, természetesen, soha nem létezett, s így nem magától értetődő történeti adottság. E költészet – melynek generális leírásához én is helyeslem a radikális archaizmus kitétel alkalmazását – valóban egyszerre radikális és archaikus: hisz állandóan az archaikus hagyományokat keresi, teremti újjá és fordítja ki, ám ezeket állandóan rögtön fikcionálja is, s oly új keretek közé illeszti, mely keretek az archaikus vonásoknak pillanatonkénti metamorfózisához kell, hogy vezessenek.”
Margócsy István: Irodalomtörténészi vízió a költészet állapotáról. Alföld 2000/2. 31.
Eseménykép: @Kovács Franciska Mária
A költő hazája – szóhaza. Szóhazádnak rendületlenül. Hogy ne érje szó a haza elejét. Akkor hát szó, szó, szó? Szó sincs róla! Hogy is lehetne különben a szót tetten érni? Márpedig a szó, mint tudjuk, gyakran tetten érhető. Csak a naiv, képzelődésre hajlamos mindennapi nyelv állítja szembe egymással a tettet és a szót, az életet és a szószaporítást. A szóhazában nincs semmi valóságosabb és tettlegesebb a szónál. Minden valamirevaló költemény – tettleges. A költő az a nyelvjátékos, aki a nyelvben – vagy: akiben a nyelv – tettlegességre vetemedik. Tettes és tettestárs – költő és olvasó. Te, kedves Kovács András Ferenc és én, kedves Szilágyi Ákos, aki most az olvasót tettetem. Két szerető szív, két jómadár, két rettentő névalak. /…/
Szilágyi Ákos: Egy szóhazafi köszöntése (Elhangzott a Szépírók Társasága díjátadó ünnepségén, abból az alkalomból, hogy az adott évben Kovács András Ferenc nyerte el a társaság költészeti díját Kompletórium című gyűjteményes kötetéért.)
Az est támogatója az NKA.
https://www.facebook.com/events/1619865524932035/
A belépés díjtalan.
