2012-12-04

Eltellett megint félév… Hogy mongyam? Fél év alatt egyszer sem mertem ide, erre a lapra dugni az ábrázatom. Miért? Többen monták, hogy várják a folytatást. Szóval kiderült, hogy ezt itt olvassa más is…. Nem, mintha nem lehettem volna ennek tudatában, de egészen más, amikor arcok bukkannak fel a homályból. Nem is olyan elhanyagolható momentum. Tétje, súlya, húzása lesz ennek az egésznek itten. Mármint annak, amit eddig ide leírtam – arra vonatkozólag, amit csak eztán fogok, akarok. Mintha magamat zárnám kalodába… Féléven át talán lélekben ez ellen protestáltam? Biztos, biztos, csakis így lehetett. Ismerős már ez magamnak. Ahogy azt is sejtettem régóta, hogy nagyjából ilyesmiket fogok ide írni, ha egyszer visszatolom a képem…A mai este? Egyenlőre még nehezen tudtam belelátni ezekbe a fiatalokba a következő évtizedek balázselemérjét, olákálmánját, feketekovácskornélját… De vajon ŐK hogyan kezdték?? Nem lehettem még ott… Egy igéretes gitáros azért akadt: folyvást Bacsik Eleket juttatta az eszembe – a vértezet mintha meg lett volna, csak az a hanyag elegancia hiányzott hozzá.