DOBSZAY LÁSZLÓ
– a zeneszerző portréja –
Dobszay László (Szeged, 1935 – Budapest, 2011)
Korunk egyik utolsó zenei polihisztora február 2-án lenne 80 éves. Ha legfontosabb tevékenységét kellett megneveznie, gondolkodás nélkül zeneszerzőként határozta meg magát. Hogy mégis miért csak két befejezett kompozíciót hagyott hátra? Ezt próbáljuk körüljárni pályatársak és családtagok segítségével, A helyszínen megvásárolható a KZM Edition, illetve a BHKZ Edition gondozásában megjelentetett Vonósnégyes és Mise kottája is. s természetesen a zenék megszólaltatásával.
A sorozatot szerkeszti: Gémesi Géza
Közreműködik: a BHKZ Akadémia Vonósnégyese
(Rácz József, Osztrosits Éva, Tornyai Péter, Zétényi Tamás)
Batta András rektor úr nekrológjából idézem: Már most, életműve történelemmé válásának kezdetén ki merem mondani: a Kodály utáni magyar zenepedagógia legnagyobb alakja hagyta itt mélyen bevésődő nyomát. Nem kétlem, hogy ő maga is tisztában volt ezzel a szerepével, sőt erőfeszítéseket tett, hogy megfeleljen ennek a rá mért kihívásnak. Szerencsénkre ezen a téren leírta hitvallását azokban a tanulmányokban, amelyeket „Kodály után” címmel jelentetett meg pályája csúcsán, 1990-ben. Ez a könyvecske foglalja magában a magyar zenepedagógia jövőjét. A mi jövőnket. Utolsó tanulmányának zárómondata Kodályt idézi: „A tudós annál különb, minél több van benne a művészből és viszont.” Példája ezt erősíti meg pályájával, az alapfokú szolfézstanártól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusáig. Gyászolja az egyházzenei tanszék, a zenetudományi tanszak, a doktoriskola, a teljes Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia – az egész magyar zenei és tudományos élet. Hiánya pótolhatatlan veszteség a nemzetközi zenetudomány számára is. /Dobszay Ágnes/
A hangverseny az NKA támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan
