A Beszélő és a Nyitott Műhely Húsz év legizgalmasabb könyveiből, könyveiről című közös sorozatában
MÁRTON LÁSZLÓ: ÁRNYAS FŐUTCA
– a szerzővel beszélget: Csuhai István, közreműködik: Vallai Péter színművész, zenei meglepetés: Baranyi Anita és Baglyas Anita –
Úgy gondolom, hogy az elbeszélés szellemének önmagára irányított, lehető legszigorúbb erkölcsi analízisével lehetett létrehozni Márton László jelentékeny művének esztétikai kvalitását és formátumát. Véletlen, sorvetés és válogatás az elbeszélői eljárásban, számos ponton analogikusan, a 20. század legfőbb botrányának ismerteti fel, vétlenül is, s ez a leírhatatlan pillantás fókuszába, a világtalan elbeszélés mindent elnyelő mélyére vezet, ahol részvétel és részvét botrányosan megkülönböztethetetlenné enyész. /Balassa Péter: A leírhatatlan pillantás, Jelenkor/
Megkönnyíteni akarván, sokszorosan is megnehezíti könyve olvasóinak dolgát a “furfangos” szerző. Első eligazításul azt adja meg, hogy az Árnyas főutca afféle fotógyűjtemény lesz, (fotó)árnyak gyűjteménye, vagyis portréké, alakrajzoké, amelyekhez szervesen társulnak majd olyan portrék, amelyek azonban fényképen nem örökítettek meg. Azután arról esik szó, hogy tíz év történetét tartalmazza a kötet (hogy melyik tíz évről lenne szó, egyelőre titok marad), még később anekdotagyűjteményt látszik sejtetni, azután pedig. Végül is a szerző a nem éppen terjedelmes mű bevezetését, a hozzá való használati utasítást addig-addig adagolja, variálja, míg az olvasó végére ér a munkának. Ám addig igen nagy mennyiségben olvashat önmagukban roppant érdekes és szellemdús epikaelméleti fejtegetéseket arról, hogy milyen nehéz (sőt lehetetlen) elkezdeni, végigvinni, befejezni egy történetet, szereplőket találni vagy kitalálni stb. Legjobban az az olvasó jár, aki nem sokat törődik (netán átlapozza) a teoretikus-bevezető szlogenekkel, és el-elbámul a figurák látszólag csak példaképp felsorakoztatott galériáján, a harmincas évek kihagyásosan is intenzív totalitású panorámáján, a nehézségek illusztrálására felhordott epikai anyagon magán. Ilyen olvasó persze nincs, nem is lehet, hisz a tenger sok (posztmodern) váz eltakarja a realista nagyregény vázlatát (és remek epizódjait), az életes (fotó)felvételek sokasága pedig hitelteleníti a posztmodern fontoskodást. A mű mégis (és éppen ezért, ezekért) remekmű, talán Márton László legtökéletesebb (ha nem, is leggazdagabb) alkotása. /Legaza Ilona/
Vizitlap: https://www.facebook.com/events/291844184239306/
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
