PORTUGÁL BOROK – ÉLET A PORTÓIN KÍVÜL– vendégünk: MÁDY KATALIN, borértő, kétkezi fonetikus –
Kedves Borbarátok,
a következő állomás a borismeret rögös útján február 12-e lesz, amikor Mády Katalin ad elő a portugál borokról (de nem a portóiként ismert, pálinkával erősítettekről, hanem a tisztákról).
Mády Katalin gyerekkori barátom, tulajdonképpen neki köszönhetem ezt az egész borkóstolósdi nünükét (ez persze már nem gyerekkori emlék). Úgy tíz éve ő vitt el Csoma Zsigmond kóstolós előadására a Mezőgazdasági Múzeumba, ami úgy megtetszett, hogy azt gondoltam: a Nyitott Műhelyben is kellene valami hasonlót csinálni. A lelkemre kötötte, nehogy nyelvészként mutassam be, hisz ő “kétkezi fonetikus”. A magyar nyelv fonetikájával Münchenben foglalkozik, és már sikerült megdöntenie néhány olyan vélt összefüggést, amiről korábban idehaza azt gondolták: szabály. A Nyitottban múltkor a pinot családról adott elő apjával, Mády Rezsővel, aki elhozta gazdagréti erkélyén érlelt szürkebarátját (az akkor közfelkiáltással győzött nagynevű termelők borai fölött).
Bár ez ellen (is) tiltakozni szokott, kitűnő a memóriája, ami két dologban is segíti: évek múltán is emlékszik ízekre és összetevőikre, valamint arra a rengeteg írásra, amit borokról összeolvasott. Beleértve borászokat és borítészeket: kevés emberrel találkoztam, aki úgy értene a borhoz, mint ő (ilyenkor jön a költői kérdéssel: de hol vagyok én a papámhoz képest?). További adalékok helyett átadom neki a szót. A februári borkóstoló elé ezt írta: “A portugál borpiacot a 80-as évek végéig érdekes kettősség jellemezte: a portói borokat kezdettől fogva külföldi, elsősorban angol fogyasztásra termelték máig is főként külföldi tulajdonú borászatokban, míg a portugál borászok által készített hagyományos fehér- és vörösborok csak elvétve hagyták el az ország határait. A portugálok csak az Európai Közösségbe való belépésük utáni évtizedben kezdték felfedezni maguknak az európai piacot – és a piac őket. Szerencsére az ismerkedés továbbra is inkább óvatosnak mondható, így a portugál borok nagyobb része még mindig nem a nemzetközi (újvilági) közízlésnek próbál megfelelni. A portugál borok még ma is őshonos fajtákból készülnek, csak elvétve találkozunk egy-egy Cabernet Sauvignon-nal vagy Chardonnay-vel, akkor is inkább házasításban. Az egyetlen fajta, amelyik szélesebb közönség előtt is ismert, a Tinta Roriz, igaz, hogy nem sokan tudják, hogy a spanyol Tempranillo-t Portugáliában (többek között) ezen a néven termesztik.
Februári kóstolónkon olyan borokkal ismerkedünk meg, amilyenek néhány évtizede talán a spanyol, francia vagy olasz borok is lehettek: természetesek, összetettek, egyediek, néha kicsit szeszélyesek. A bemutatandó vörösborok borvidékük jellegzetes képviselői, értéküket pedig jól mutatja, hogy csak 4-5 éves korukban kezd bennük felsejleni valódi ízviláguk. Nem igaz ez Észak-Portugália híres fehérborára, a Vinho Verdé-re: ezt a gyöngyöző, friss, gyümölcsös fehérbort legjobb a szüretelés utáni egy-két évben elfogyasztani – ehhez tartjuk mi is magunkat.”
Fehérborok:
2007 Muralhas de Moncao (Minho)
2007 Casalinho Arinto (Minho)
Vörösborok:
2004 J.P. Private Selection (Terras do Sado)
2004 Quinta do Carneiro Tinto (Estremadura)
2005 Casa de Santar Tinto (D~ao)
2001 Marques de Marialva Baga Reserva (Bairrada)
2004 Calcos do Tanha (Douro)
2000 Quinta de La Rosa Reserve (Douro) Borok, poharak és más túrafölszerelések a helyszínen várnak. Mivel a jó italok sajnálatos módon nem olcsók, a résztvevőktől a költségekre pénzt szeretnék bevasalni, ráadásul előre. Ez a pénz kizárólag a felmerülő költségek (poharak, bor, rágcsálnivaló) fedezését szolgálja. Kalauzainkat szeretettel látjuk vendégül az esték mindegyikén. Mivel a létszám limitált, előzetes bejelentkezés szükséges az lokeandras@gmail.com címen. Lőke András, az estek szervezője
Belépődíj: 6.000 Ft
