NIZZAI KAVICS-DÍJ ÁTADÓ
– az idei díjazott: TÓTH KRISZINA költő –
Tóth Krisztina, aki “nemzedékünk egyszerre sejtelmes és kegyetlen, dallamos hangú és virtuóz, újító és hagyomány-átíró költője” /Lackfi/
Hogy MI is ez a díj? 2001 novemberében jártam Nizzában, s egy marék gyönyörű kaviccsal tértem haza onnan: márványdarabot, üvegszilánkot, terrakottát, porcellánt, műkövet, pöttyös, foltos, kék, szürke, lila, vörös szikladarabokat csiszolt ilyenné a tenger. Egy-egy olyan barátomnak adtam aztán belőle, akinek a verseit szeretem, és a mai harmincas nemzedékbe tartozik. Később rájöttem, hogy egyfajta díj ez már voltaképpen, itt az ideje megalapítani. A kőhöz tehát díszdoboz is jár, s méltó az ilyesmit a legfőbb indoklással: magukkal a versekkel köríteni. Kavicsot hoztam tíz évre eleget, s hátha az évek során a kövekből felépül egy szubjektív és szolid, de lakható kis irodalmi épület. Az első díjátadásra 2004 novemberében került sor. A díjat, melyhez hangsúlyozottan NEM jár pénz, minden évben harminconéves költők vehetik át, akik már több mint tíz éve „a pályán fociznak”, s mégis, mint fiatalokat szokás őket lépten-nyomon felfedezni. Holott így a magam korabeli irodalmár az utánunk jövők, a huszonéves „valódi” fiatalok elől állja el a napot, szívja el a levegőt… Évről évre mindig ilyen korú, az asztalra már komoly dolgokat letett szerzőknek szeretném kiosztani a díjat, „ameddig az égi s ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek, s meg ne haljak”, úgyhogy voltaképpen az örök ifjúságot is remélem tőle: hetvenévesen is kénytelen leszek figyelni, mint „tempóznak” a pályájuk elején úszkálók. /Lackfi János, a díj alapítója/
Nizza, ó…
Az eddig díjazottak:
2003: Szabó T. Anna, Imreh András, Jónás Tamás
2004: Ács József, Filip Tamás
2005: László Noémi, Szakács Eszter
2006: G. István László
2007: Lövétei Lázár László
2008: Gál Ferenc
Az est a MASZRE támogatásásval jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
