TILOS CSILLAGON
– vallomások versben és dalban az élet körforgásáról –
Gyulai Zsuzsa Radnóti-díjas versmondó önálló műsora
Az előadóest a klasszikus magyar költészet tömör nyelvén és mágikus erejével idézi meg a születés és a gyermekévek témakörét, a szerelmek, útkeresések drámai pillanatait, és a végső számvetések letisztult tapasztalatait, azaz földi utazásunk, az emberi lét stációit. A kiválasztott költők: Ady Endre, József Attila, Juhász Gyula, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Nagy László, Petőfi Sándor, Pilinszky János, Tóth Árpád, Radnóti Miklós, Sárközy György, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor. Évek óta csak versben élek. Bármi történik körülöttem, máris felvillan bennem egy-egy verssor, amit hasonló élethelyzet fakaszthatott. Mindent szívok magamba, ami verssel kapcsolatos. Így történhetett, hogy egyszer csak rábukkantam Téri Sándor Egymás Bábelében című estjére a Nyitott Műhelyben. Nem csak a szikár és érzékeny versmondás ejtett rabul, hanem a Műhely varázsos légköre, ódon otthonossága is. Egyszerre időutazás és megérkezés, kaland és meghittség érzése járt át. Ekkor már én is dolgoztam az önálló estemen. El se hiszem, hogy Laci, ennek a műhelynek a mindenese, művészeinek patrónusa, atyja, anyja engem is befogadott. Jó szívvel. Nyitottan. Még ha „tilos csillag”-ról is érkeztem.
Bemutatkozás: Már gyermekkoromban is mondtam verseket, és sok-sok szavalóversenyt nyertem. Édesapám azonban minden atyai erélyét latba vetette, hogy eltérítsen a színészi pályától . Így hát bölcsész lettem…, és kisebb kitérők után a Magyar Televízióhoz kerültem, ahol külföldi filmek szerkesztésével foglalkoztam. Bár ez a hivatás nagyon megbecsült, jó állás volt, számomra mégis inkább a magányt és valódi énem elfojtását jelentette. Hosszú évtizedek teltek így el, mígnem a sors különös kanyarjai újra előhívták bennem a régi szenvedélyt. Azon kaptam magam, hogy én, aki ifjú éveimben a közönség előtt bátran világgá kiáltottam, ami a szívemből jött, befelé forduló lettem. Fel akartam támasztani énemnek ezt a szunnyadásra ítélt képességét.
Különböző versklubokat kerestem fel, és bátortalan léptekkel visszatértem a versmondáshoz. Az eredmény bámulatos gyorsasággal beérett. Alig fél év elteltével, 2012 májusában a Kárpát-medencei Csengey Dénes Versmondó versenyen I. helyezést értem el, majd sorra jöttek a különböző rangos elismerések 2014-ben pedig megvalósult a nagy álom: Radnóti-díjas lettem!
Ez a díj hihetetlen megtiszteltetés számomra, de tudom, abban a pillanatban, hogy elhiszem, ez valamiféle beérkezést jelent, ha megfeledkezem az alázatról, elvesztem. Megszólaltatni egy verset, megtalálni benne a költőt és önmagamat, gyönyörűséges, gyötrő munkálkodás, önépítő, önfejlesztő, belső folyamat, aminek a jutalma a lelki-gondolati gazdagodás, tisztulás. És ebben a jutalomban osztozni embertársaimmal – ez ad értelmet az egésznek.
Belépődíj:
