MÁRAI SÁNDOR: EGY POLGÁR VALLOMÁSAI
című kötetéről beszélget a sorozat négy állandó szereplője: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Sipos Balázs
Márai 1934-ben alkotta meg egyik legmaradandóbb művét, az Egy polgár vallomásait, amely főleg önéletrajzi elemekből áll. A mű második kötete 1935-ben készült el. „Új könyvemben az irodalom mostohagyermekének alakját kívántam ugyanilyen lelkiismeretes objektivitással megrögzíteni, a polgárét, amelyet a modern irodalom jóformán még annyira sem tud komolyan venni, mint mondjuk a francia bohózatok írói a felszarvazott férjet…” – nyilatkozta az első kötet megjelenésekor.
Az író legjelentősebbnek tekintett alkotásában egy városhoz, Kassához; egy osztályhoz, a polgársághoz; s egy életformához, az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall. Gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire, Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit. “Az Egy polgár vallomásai remekmű. Pontos benső megfigyelések és könnyű tollrajzok, történelmi följegyzések és frivol epizódok gyűjteménye. Önéletrajz: rejtőzködő kitárulkozás. Regény: a műfaj megújítója. Stilizált életelbeszélés és kultúrkritikai esszé. Nagy hatású könyv, melyben a helyrajzi leírásoktól a családtörténeti elbeszélésig minden részlet és epizód megtalálja a maga helyét. Stílusa lebilincselő – egy egész nemzedéket magával ragadott. Az „esszéírók”, Szerb Antaltól Cs. Szabó Lászlóig, nagyra becsülték Márait, nem utolsósorban e könyve miatt. S aztán újabb nemzedékek kedves írója lett. Pedig időközben, politikai okokból, a teljes életmű hosszú időre eltűnt a magyar kultúra látóteréből.” (Mekis D. János)
“S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében… láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát… kaphattam-e sokkal többet az élettől?” – írja Márai, de további részletek olvashatóak a Nyugat 1934/1-2. számában (1., 2., 8. rész), valamint a Libri Könyvkiadó csonkítatlan és cenzúrázatlan kiadásába is betekinthetünk.
Az Előhívás 2015-2016-os „szemeszterei” az önéletírás, a memoárirodalom, a vallomások könyveiről szóltak. Az alanyi elbeszélés, a korban álló, annak életvilágáról tanúskodó epika erőteljes és gazdag vonulata a magyar irodalomnak; a visszaolvasások ebben az irányban keresnek utat. Amikor irodalomról beszélünk, akkor szükségképpen történelemről is, arról a közös tudástartományról, amely minden kulturális közösségnek a sajátja. Az emlékezet elfogult, az emlékező író egy bizonyos perspektívából lát és láttat; páratlan egyszeriségében korlátai és lehetőségei; a személyiség nagyepikáját, a történeti időt tereli mederbe, mondja el. A 2016-2017-es őszi-téli-tavaszi szemeszterben négy-négy epizódban a sorozat folytatódik. Ezúttal a napló és a határműfajú szövegek is helyet kapnak, alkalmat teremtve, hogy a magyar emlékezettörténet mai napig meghatározó művei szembesítsenek a jelenünkkel. A kérdések érvénye nem változott, a válaszok értelmezési rétegei gazdagodtak.
Esőnap nincs, de a változtatás jogát fenntartjuk!
További alkalmak:
2017. január 11. Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret Földje
február 8. Füst Milán: Naplók
március 8. Fenyő Miksa: Az elsodort ország
április 12. Bereményi Géza: Önéletírás
május 10. Nádas Péter: Világló részletek
Az Előhívásról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/elohivas
A sorozatról részletesen: http://www.litera.hu/hirek/naplok-memoarok-kezdodik-az-elohivas-uj-szeriaja
A Litera és a Nyitott műhely másik sorozatáról, az Írómoziról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/iromozi
Esemény a Facebookon.
A program az NKA támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan.
