CSOÓRI SÁNDOR: A FÉLIG BEVALLOTT ÉLET
című kötetéről beszélget a sorozat négy állandó szereplője: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Sipos Balázs
Csoóri Sándor önéletrajzi jellegű vallomásokat, elemzéseket tartalmazó, A félig bevallott élet című esszékötete 1982-ben jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában.
“Negyedszázada hadakozom magamban ennek a megsérült lírai énnek a talpraállításán, jogai visszaperlésén, de mindmáig sikertelenül. Írásaim jó része féleredmény és félkudarc.
Nem vitás, hogy alkatnak és tehetségnek meghatározó szerepe van bármilyen önmegvalósításban, de a magam bajáról most úgy kell beszélnem, mint egy olyan közös bajról, amely nálam tehetségesebb embereket is korlátozott. Ismerek színészt, írót, mérnököt, közgazdászt, politikust, szobrászt, egyetemi tanárt, sőt még orvost is, aki a saját cselekvőképességének a szintje alatt kénytelen tengődni. Pontosabban: csak ilyeneket ismerek.
Ez viszont már társadalmi nyavalya. Egy hosszan tartó értelmi-érzelmi kontraszelekció végösszege. A baj eredete visszanyúlik azokra az időkre, amikor Bibó István hideg, de kétségbeesett fejjel a demokrácia válságát kezdi emlegetni. Vissza az ötvenes évekre, amikor valami babonás belátásból megszoktuk, hogy mindig kevesebbet mondjunk annál, amit érzünk, tudunk, gondolunk; kevesebbet a mindenkori valóságnál, mert ha csak egy fél szóval is többet mondunk a megengedettnél, veszélybe sodorjuk a lehetségest. A lehetséges jót, a közepesen elégségest, amely talán még gyarapítható is lehet.
Évek múltak el évek után, de arról, hogy mindig a kevesebbet mondjuk a fejünkben és lelkünkben elraktározott tapasztalatokból, nem tudtunk leszokni.
És ebből a szokásból mára történelem lett. A félig elmondott igazságokból kielégületlenség, rossz közérzet, erkölcsi elbizonytalanodás. Mert aki csak félig ismer meg és félig tár föl valamit, bizonyos idő után semmiben se különbözik attól a hamis tanútól, aki önérdekből hallgat el súlyos és perdöntő részleteket” – írja benne Csoóri.
A kötetben szereplő esszék a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán a Breviárium és a Tenger és diólevél – Összegyűjtött esszék, naplók, beszédek 1961–1994 kötetekben is megtalálhatóak.
Az Előhívás 2015-2016-os „szemeszterei” az önéletírás, a memoárirodalom, a vallomások könyveiről szólnak. Az alanyi elbeszélés, a korban álló, annak életvilágáról tanúskodó epika erőteljes és gazdag vonulata a magyar irodalomnak; nem lehetett elmulasztani az esélyt, hogy a visszaolvasások ebben az irányban keressenek utat. Mert amikor irodalomról beszélünk, akkor szükségképpen történelemről is, arról a közös tudástartományról, amely minden kulturális közösségnek a sajátja. Az emlékezet elfogult, az emlékező író egy bizonyos perspektívából lát és láttat; páratlan egyszeriségében korlátai és lehetőségei; a személyiség nagyepikáját, a történeti időt tereli mederbe, mondja el.
Esőnap nincs, de a változtatás jogát fenntartjuk!
További alkalmak:
december 14. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
2017. január 11. Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret Földje
február 8. Füst Milán: Naplók
március 8. Fenyő Miksa: Az elsodort ország
április 12. Bereményi Géza: Önéletírás
május 10. Nádas Péter: Világló részletek
Az Előhívásról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/elohivas
A sorozatról részletesen: http://www.litera.hu/hirek/naplok-memoarok-kezdodik-az-elohivas-uj-szeriaja
A Litera és a Nyitott műhely másik sorozatáról, az Írómoziról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/iromozi
Esemény a Facebookon.
A program az NKA támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan.
