a litera.hu és a Nyitott Műhely közös kritikai beszélgetéssorozata – idén is az esszé témájában
MICHAEL OAKESHOTT: KONZERVATÍVNAK LENNI című esszéjéről
beszélget: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György
„Konzervatívnak lenni tehát azt jelenti, hogy a jól ismertet előnyben részesítjük az ismeretlennel szemben, a járt utat jobban szeretjük a járatlannál, a ténylegest jobban a lehetségesnél, a korlátozott többet jelent nekünk a korlátlannál, a közeli a távolinál, az elegendő a bőségesnél, a megfelelő a tökéletesnél, és a mostani nevetés többet ér, mint az az üdvösség, mellyel az utópiák kecsegtetnek. A jól ismert emberi viszonyok és hűségen nyugvó kötődések előnyben részesítését a jövedelmezőbb kapcsolatok csábításával szemben, azt, hogy kevesebbre értékeljük a szerzést és a gyarapodást a megtartásnál, a meglévő ápolásánál és élvezeténél; azt, hogy a veszteség fölötti bánat erősebb az újdonság vagy az ígéret keltette izgalomnál. Konzervatívnak lenni annyi, mint képesnek lenni elbánni sorsunkkal, saját anyagi eszközeink szintjén élni, elégedettnek lenni a nagyobb tökéletesség híján is, mely az embernek és körülményeinek egyképpen sajátja. Néhány embernél ez maga is választás, másoknál hajlam, mely változó gyakorisággal megjelenik preferenciáikban és ellenérzéseikben, anélkül, hogy választanák vagy kimondottan ápolnák magukban.” – írja Oakeshott.
Oakeshott
A téma tehát idén is az esszé. Poszler György írja A Tizedik Múzsa? – Kísérlet a kísérletről c. írásában: “Tehát a művészi tárgyról művészien szólni. A szemléletről szemléletesen, a képről képszerűen. De úgy, hogy a fogalmiság a szemléletességgel együtt fogalmiság maradjon. A jelölés a képszerűséggel együtt jelölés maradjon. Vagyis a művészetről szóló elmélet tartalmában maradjon elmélet, formájában ne legyen művészet, de közelítsen a művészethez. Ezáltal pedig a megformálás módja — egy bizonyos mértékben — tartalommá is lesz. Vagyis: a művészetről szóló elméletként nemcsak tartalmával, hanem formájával is — a művészet lényegéről — üzen valamit.
(…) Az esszé — eredendő meghatározottságát tekintve is — kísérlet. Valami elméleti eredménynek a megragadására, de inkább csak megközelítésére. Éppen ezért nyitottabb vagy zártabb változatában is ott van, legalábbis ott lehet a kísérleti jelleg. Ami érzékelteti, hogy megragadni akar, de még nem ragadta meg. Közelíteni akar, de még nem érkezett meg. Az érzékeltetés történhet a kompozíció szintjén, a szöveg megszervezésében és a stílus szintjén, a szöveg megformálásában. Ami a megragadás és közelítés folyamatát hordozza. Nem a folyamat előtt vagy után vagyunk, hanem benne a folyamatban. Amikor a szerző már kinyújtotta a kezét, de még nem ragadott meg semmit. Amikor a szerző már elindult valamerre, de még nem érkezett meg sehova. És ebben az egészben a folyamat legalább annyira fontos, mint a végeredmény.
(…) Az esszé, a kísérlet műfaj a tudomány és bölcselet között. Tárgyát leszűkítetten, nem minden oldalról vizsgálja. Az általánosra is figyel, de inkább az egyes érdekli. A végeredmény mellett a folyamatot is érzékelteti. Amit fogalmak mellett metaforákban is formuláz. Vizsgálódásában az én az előtérbe lép.”
A sorozathoz ajánló a literán: http://www.litera.hu/hirek/kezdodik-az-elohivas-v-szeriaja
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
