a litera.hu és a Nyitott Műhely közös kritikai beszélgetéssorozata – idén az esszé témájában
HAMVAS BÉLA: A VILÁGVÁLSÁG című művéről beszélget: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György
Hamvas raktárosként – Tiszapalkonya, raktárajtó, valamikor 1951 és 1964 között
“A válságtudat második ismertetőjele, hogy az ember, aki válságtudattal él, sajátságos végzetességben tudja magát. Pontosan kifejezve: az ember úgy él, mintha állandóan a végzet fenyegetné. Ez a végzetességérzet nem egyéb, mint az eschaton-szituáció szubjektív oldala. A végzetesség mint az emberi tudat állandó nyugtalansága, felajzottsága, feszültsége észlelhető. Ez a nyugtalanság, kapkodás és „idegesség” az egyetemes emberi élet minden területén tapasztalható. Érthetővé azonban csak akkor lesz, ha az ember tudja, hogy alapjában a végzetében megfenyegetett emberi lét van. A válságtudat e sajátsága kivétel nélkül minden válságműben, mint abszolút konkrét tény és érzékelhető valóság azonnal tapasztalható, és ez a tünet az, amiről a modern válságművet legelsősorban fel lehet ismerni. Már maga az a tény, ahogy egy szerző tárgyát megérinti, megnézi, felbontja, megszerkeszti, az a hang, amelyen megszólal, mondanivalóját kifejti, utal erre a végzetében megfenyegetett egzisztenciára.” (A világválság)
A mű itt olvasható: http://mek.niif.hu/05900/05945/html/index.htm
További részletek a sorozatról: http://litera.hu/hirek/kezdodik-az-elohivas-v-szeriaja
Az első kiadás borítójáról nincs kép a neten
A téma tehát az esszé. Poszler György írja A Tizedik Múzsa? – Kísérlet a kísérletről c. írásában: “Tehát a művészi tárgyról művészien szólni. A szemléletről szemléletesen, a képről képszerűen. De úgy, hogy a fogalmiság a szemléletességgel együtt fogalmiság maradjon. A jelölés a képszerűséggel együtt jelölés maradjon. Vagyis a művészetről szóló elmélet tartalmában maradjon elmélet, formájában ne legyen művészet, de közelítsen a művészethez. Ezáltal pedig a megformálás módja — egy bizonyos mértékben — tartalommá is lesz. Vagyis: a művészetről szóló elméletként nemcsak tartalmával, hanem formájával is — a művészet lényegéről — üzen valamit.
(…) Az esszé — eredendő meghatározottságát tekintve is — kísérlet. Valami elméleti eredménynek a megragadására, de inkább csak megközelítésére. Éppen ezért nyitottabb vagy zártabb változatában is ott van, legalábbis ott lehet a kísérleti jelleg. Ami érzékelteti, hogy megragadni akar, de még nem ragadta meg. Közelíteni akar, de még nem érkezett meg. Az érzékeltetés történhet a kompozíció szintjén, a szöveg megszervezésében és a stílus szintjén, a szöveg megformálásában. Ami a megragadás és közelítés folyamatát hordozza. Nem a folyamat előtt vagy után vagyunk, hanem benne a folyamatban. Amikor a szerző már kinyújtotta a kezét, de még nem ragadott meg semmit. Amikor a szerző már elindult valamerre, de még nem érkezett meg sehova. És ebben az egészben a folyamat legalább annyira fontos, mint a végeredmény.
(…) Az esszé, a kísérlet műfaj a tudomány és bölcselet között. Tárgyát leszűkítetten, nem minden oldalról vizsgálja. Az általánosra is figyel, de inkább az egyes érdekli. A végeredmény mellett a folyamatot is érzékelteti. Amit fogalmak mellett metaforákban is formuláz. Vizsgálódásában az én az előtérbe lép.”
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
