100 éve született TÖRÖK ENDRE
– moderátor: Gelencsér Gábor; résztvevők: Kállay G. Katalin, Mártonffy Marcell, Szilágyi Ákos, Tillmann József –
Néhány, az emlékesten elhangzó kérdés, gondolat Gelencsér Gábortól, az est moderátorától:
A Lev Tolsztoj (Világtudat és regényforma) című doktori értekezése tézisfüzetében olvassuk: „Az értekezés célja, hogy Tolsztojban a művészt és a tanítót ellentmondásban egységes egészként, mint jelenséget vizsgálja, mivel művészete is, tanítása is ugyanattól a világegyensúly bomlásától művészet és tanítás.” (3) „Egy kollektív öntudat kifejezéseként Tolsztoj és Dosztojevszkij művében az irodalom felé törekszik, amely azáltal több mint irodalom. Művészet, vallás, életfilozófia egyszerre: az orosz létkérdések beemelése a közös emberibe, sőt törekvés e közös emberi átvállalására.” (6) [Kiemelések az eredetiben – GG]
– A szerzőre vonatkoztatva, s így részben módosítva az általa Tolsztojra alkalmazott fogalmakat: Lehet-e Török Endrében a tudóst és a tanítót, avagy a tudós tanárt és a tanító mentort „ellentmondásban egységes egészként, mint jelenséget” vizsgálnunk? Török munkássága vajon több-e, más-e, mint szorosan vett irodalmári tevékenység?
– Ezek a kérdések a személyével kapcsolatosan megkerülhetetlen hatásokra, legendákra utalnak, miszerint több volt, mint komoly felkészültségű, nagytudású, érzékeny oktató; sokak számára mást: valamiféle szellemi-lelki vezetőt is jelentett.
– A tanárszerepnek e kiterjesztésével mennyire azonosult, avagy mennyire hárította, kezelte? Mindez a személyiségéből vagy kutatásának tárgyából és módszertanából fakadt?
– Ha létezett ez a szorosan vett szakmaiságon túllépő tanárszerep, az mennyire problémás általában, s mennyire az Török esetében?
– Adódik a szellemi-alkati párhuzam Balassa Péterrel: mennyiben hasonlítottak egymásra, miben voltak különbözőek?
– A tanári-tudósi alkathoz hogyan kapcsolódik a 19. századi orosz irodalom és vallásbölcselet? Mennyiben jelent sajátos helyzetet mindennek kutatása és tanítása a Kádár-kori Magyarországon, illetve mit jelenthettek ebben az 1953 és 1955 közötti szaratovi tanulmányok, száműzött orosz irodalmárok társaságában?
– Mi volt meghatározóbb kutatói és oktatói munkásságában: az irodalomtörténeti, poétikai, avagy inkább a szellemfilozófiai, vallásbölcseleti megközelítés?
– Tekinthető-e Török Endre az irodalomtörténészi, russzista szerepkörön túllépő (élet)filozófusnak?
– A publikációk terén megfigyelhető egyfajta elmozdulás a szerkesztői munkáktól és tudományos értekezésektől az esszéírás felé (a Balassa-párhuzam e tekintetben is felvethető). Mi lehet ennek az oka? Összefüggésbe hozható-e vizsgálatának tárgyával, illetve tanári alkatával?
– Mi tekinthető a legmaradandóbbnak az életműből?
Gelencsér Gábor
Török Endre (Újpest, 1923 – Budapest, 2005) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, russzista, egyetemi tanár. Érettségi után iratkozott be a budapesti egyetemre (1943/44). A 2. világháború megszakította egyetemi éveit, két év múltán folytathatta tanulmányait, 1951-ben szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet. 1952-ben aspirantúrára küldték a Szovjetunióba, ekkor tanult meg oroszul, három évet (1953-55) a Volga melletti Szaratovban élt, ahol száműzött, kiváló irodalomtudósok mellett tanult, Sztálin halála után már változó, szabadabb légkörben. 1955-ben hazaérkezve kinevezték a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára az Összehasonlító és Világirodalmi Tanszék egyetemi tanárának, ahol a 19. századi orosz irodalmat tanította (Gogol, Goncsarov, Turgenyev, Dosztojevszkij és Lev Tolsztoj) magyar-, orosz, stb. szakos hallgatóknak. Később a 20. századi európai regényről, főként Thomas Mann, Albert Camus és Franz Kafka prózájáról is tartott szakszemináriumokat. Szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Litteraria c. magyar és világirodalmi tanulmányokat idegen nyelveken közreadó negyedéves periodikának 1958-75 között, szerkesztette a Nagyvilág c. világirodalmi folyóiratot 1957-72 közt, majd a Kortárs c. magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságában is dolgozott, egyik főmunkatársa volt az Újhold Évkönyvnek. Ezen folyóiratokban, s még a Filológiai Közlönyben, a Szovjet Irodalomban és a Vigíliában jelentek meg tudományos közleményei. 1968-tól a Világirodalmi Lexikon egyik főmunkatársa. 1992-től a Századvég és az Orosz gondolkodók c. sorozat szerkesztője.
2004. március 15-én Széchenyi-díjjal jutalmazták több tudós generációt felnevelő tudományos-tanári életpályájáért, illetve a Tolsztoj-életmű és az orosz vallásbölcselet kutatása terén elért eredményeiért.
Kötetei (válogatás):
Az orosz dráma áttekintése Osztrovszkijtól Gorkijig; Népművelési Intézet, Bp., 1959 (Színjátszó akadémia)
Orosz irodalom a XIX. században (Budapest, 1970)
Lev Tolsztoj : világtudat és regényforma (Budapest, 1979)
Szemfényvesztések kora; Liget Műhely Alapítvány, Bp., 1993 (Liget könyvek)
Ki a szabad? : meditáció (Szentendre, 2000)
Átragyogás. Az életmű foglalata; vál., szerk. Havasi Ágnes és Reisinger János; Oltalom Alapítvány, Bp., 2008
A belépés díjtalan (de minden támogatást köszönettel fogadunk).
