GARACZI LÁSZLÓ olvas fel NEVETNEK AZ ANGYALOK című kötetéből
22.00-tól a BALATON DUÓ zenél
KÖLTÖK A CICASZÉKEN (részlet)
Nemrég egy vacsorán egy német költő egy magyar költőhöz fordult az asztalnál. “Te most alacsony széken ülsz vagy depressziós vagy?” A fiatal magyar költő, nemzedékének jeles képviselője, egyfajta idol és példakép, lenézett maga alá, majd csodálkozva fordult körbe. “Jé, én ülök a cicaszéken?” Mivel titokban én is költő vagyok, sőt, mit takargassam, filozófus is, ily módon rendkívül fogékony a jelenségekből kibontható szimbolikára, az jutott eszembe, hogy a cicaperspektíva jól kifejezi korunk költőjének nézőpontját, mert a költészet valahogy pici lett, a dolgok viszont megnőttek, bonyolultabbá váltak, és bár körbe lehet őket szimatolni, de lényegüket vagy kozmikus összefüggéseiket, ha vannak egyáltalán ilyenek, megragadni aligha. A költő lángoszlopként, viharmadárként vagy a mennybolton suhanó, örök szellemként való leírása jelenleg mintha éppen nem lenne teljesen aktuális. A tökéletesség zavarba ejtő és valahogy olyan reménytelen. Ennél a pontnál (rágtam, úgyhogy feltűnés nélkül tudtam spekulálni), abba az irányba tereltem gondolataimat, hogy a kissé provokatív német kérdésre adott félszeg magyar válasz árulkodó természetű-e a két kultúra viszonyát illetően, illetve a cicaszék és a depresszió dialektikáját próbáltam volna alkotás-lélektanilag kibontani a költő eltörpülésének folyományaképp, de addigra annyira elfáradtam agyilag (egyszerre maximum kettőt vagy hármat tudok egymás után gondolni), hogy inkább átadtam magam a kulináris élvezeteknek, és a csörgedező beszélgetés puszta, reflexiómentes megfigyelésének szenteltem magam.
Az íróval Vajda Péter újságíró beszélget.
22.00-tól játszik: a BALATON DUÓ (Mivel a koncerttel egy idöben születésnapi parti is zajlik majd, elképzelhetö, hogy a belépést korlátoznunk kell!)
Ketten a parketten: Dénes József (Dönci) és Víg Mihály
A belépés díjtalan.
