KÉT VENDÉG, NÉGY KÖLTŐI ÉLETMŰ
– vendégeivel: SZEPESI ATTILA és ZALÁN TIBOR költőkkel barátságukról és pályájukról beszélget BÁN MAGDA, miközben felidézik BAKA ISTVÁN és SZIVERI JÁNOS alakját és költészetét is. –
Fent: SZEPESI ATTILA, balra Nádas Péter, középen Esterházy Péter, jobbra Pályi András. A álló sorban balról: Margócsy István, Könczöl Csaba, Benkő Attila (takarásban), Csoóri Sándor, Szajbély Mihály (talán), Gergely András, Kulin Ferenc, Gorondi-Novák Sándor (félig takarásban), ZALÁN TIBOR. Gugol: Alexa Károly, Szkárosi Endre
SZEPESI ATTILA 1942-ben született Ungváron. Főiskolai tanulmányait a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar–rajz szakán végezte, majd a JATE BTK magyar szakán tanult. Ezt követően Szászbereken és Hernádon volt általános iskolai tanár. A hetvenes évek elején Budapesten a Központi Antikváriumban eladóként dolgozott. 1972-től 10 éven át a Kortárs versrovatát szerkesztette. Időközben az Új Tükör munkatársa lett, itt dolgozott a lap megszűnéséig. A rendszerváltást követően az Új Írás, a Pesti Hírlap, és az Új Magyarország szerkesztőségének tagja volt. Jelenleg a Magyar Nemzet munkatársa.
ZALÁN TIBOR 1954-ben született Szolnokon. A szegedi JATE-n magyar–orosz szakon szerzett tanári diplomát. Előbb szabadfoglalkozású volt, majd szakközépiskolai tanárként helyezkedett el Budapesten. 1985-től lett a Kortárs versrovatának vezetője, 1992-től a Szivárvány budapesti társszerkesztője. Költészetében a vallomásos líra hagyományos elemeit az avantgárd formaújító gesztusaival állítja meglepő, olykor paradox összefüggésekbe. A hagyományos szövegegység felbontása, az irodalmi és képi elemek egybeszerkesztése szintén jellemző verseire, szövegeire.
BAKA ISTVÁN (1948–1995) magyar költő, műfordító. Már nyolcévesen verseket írt. Szülővárosában, a szekszárdi Garay Gimnáziumban érettségizett, orosz tagozaton. Önképzőkör, színjátszókör, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij eredetiben: a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai. A szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon. Leningrádi ösztöndíjasként kezdett orosz verseket fordítani. 1974-től haláláig Szegeden lakott. Köteteivel és műfordításaival a nyolcvanas évek második felétől országos ismertséget szerzett. A szovjet időszak mártír-, szamizdat és emigráns orosz költőinek (Gumiljov, Cvetajeva, Mandelstam, Paszternak, Tarkovszkij, Szosznora, Brodszkij stb.) egyik legjelentősebb fordítója. Poétikája a nemzeti költészet legjelesebb hagyományait ötvözi a XX. század végi posztmodern egyes technikai elemeivel. Búcsúversei a kései József Attila- és Radnóti-versek formai teljességét és gondolati gazdagságát valósítják meg új hangszerelésben.Mint prózaíró is jelentős: novelláiban és kisregényeiben a hétköznapok kisszerű tragikuma keveredik a mitikus csodák világával. Volt Kincskereső című gyermekfolyóirat munkatársa, aTiszatáj állandó, megbecsült munkatársa. Megindulásától kezdve közölte a Holmi című folyóirat, valamint több jelentős irodalmi orgánum a Hiteltől a Jelenkorig. 1993-tól műfordítói kollégiumot vezetett a szegedi egyetem bölcsészkarán.
SZIVERI JÁNOS (1954-1990) Sinkó-díjas magyar költő. Mostarban és Nagybecskereken járt középiskolába, majd Újvidéken tanult az egyetem bölcsészettudományi karán a magyar nyelv és irodalmi tanszéken. Szerkesztője volt a Képes Újság című lap irodalmi rovatának. 1980-83-ban az Új Symposion c. folyóiratot szerkesztette. 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak. Szájbarágás című verseskötetéért neki ítélték a Vajdasági Írószövetség évi díját. Emlékének ápolására barátai a magyar irodalom legjobb teljesítményeinek támogatására Sziveri János-díjat alapítottak (1992). 1993-ban, Muzslán alakult meg a Sziveri János szellemiségét őrző Sziveri János Művészeti Színpad. A Duna Televízió portréfilmet készített róla: „Sziveri János voltam, ez volt büntetésem” (1997) címmel, Kécza András rendezésében. Az Újvidéki Színház az azonos című poémájából készült Szelídítések c. előadást 2000-ben mutatta be.
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
