A Szépírók Társasága Irodalmi Szalonja a Nyitott Mühelyben
JÓZSA MÁRTÁval és BOZSIK PÉTERrel
Bán Magda és Torma Tamás beszélgetnek
Józsa Márta Kolozsvárott született 1962-ben, itt 21 éves koráig élt. A pécsi bölcsészkaron végzett. Rendszeresen publikál a Beszélőben, az Ex Symposionban, az Élet Irodalomban, a Holmiban, a Jelenkorban. 2007-ben jelent meg Amíg a nagymami megkerül című regénye a Noran gondozásában.
“Meséli Bozsik, hogy gyerekkorában kórházban volt, és akkor a sestra
bement a kórterembe valamiért. Két másodperc szünet, aha, jövök rá, a soráról beszél. Ez a két – egyébként nyilván egyazon latin főnévből eredő – szó tucatnyi európai nyelvben megvan a Schwestertől a sisterig, magyarul is tulajdonképpen, a soror, ugye a kedves-, irgalmas- stb. nővért hívjuk így latin eredetű kifejezéssel. Az említett beszélgetésben azonban nyilván nem a közös görög-római, európai kultúra nagyságára, ívére, a nagy európai családra és hasonlókra asszociáltunk, hanem a Jugoszláviában és Romániában a nyelvi elnyomás néhány tekintetben nosztalgiává szelídült egykori mindennapjaira. Tehát a közös gyerekkori élményre. (…) Mi csak szovjet-jugoszláv szótárral olvashattuk volna egymást, s még azt is titokban. A szóban időszakban, a 70-es, 80-as évek fordulóján az én fenekemről a Fellegvár, az Echinox, a Mozgó és a Sympó pattintotta le a tojáshéjat, azzal a biztos tudattal, hogy az utóbbi kettő körül ügyködő, hozzám hasonló akkori tiniket én, az előző kettő kolozsvári szerzője személyesen sohasem fogom megismerni, a magyarországiakat még esetleg csak-csak, kellő konspirációs körülmények között, de azt, hogy én valaha az életemben útlevelet kapjak jugóba, még a legoptimistább kamaszkori fantáziálásaimban sem tudtam volna elképzelni.” (Részlet Az osztrák-török határállomás című írásából.)
Bozsik Péter 1963-ban született az újvidéki Csantavéren. Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar szakán végzett, 1990 óta a vajdasági Új Symposion versrovatának szerkesztője, majd 1991-es áttelepüléséig főszerkesztője is. A magyarországi Ex Symposion című folyóirat felelős szerkesztője a mai napig. Szerbből, horvátból és bosnyákból fordít. Verskötetek: Visszakézből, Forum, Újvidék, 1989. Vérpuding, Tevan, Békéscsaba, 1999. Két antológia: Te-leírt világ, Forum, Újvidék, 1987. (versekkel) Élet és Irodalom Antológia, 1995, Irodalom kft, Pesti Szalon, 1995 (prózával) Regények: Csantavéri Orlandó (2002) Az attentátor – Matuska Szilveszter regénye (2005, Kalligram)
“Ha megkérdeznének, miért írtam Matuska Szilveszterről ún. történelmi regényt, nem tudnék rá egyértelmű választ adni. Az egyik ok bizonyára az, hogy gyerekkorom óta kísért a személye. Mondhatni a családi legendárium része volt ő, a leghírhedettebb csantavéri (az a falu, ahol mindketten születtünk), a hencegő, hiú, beképzelt majom, akinek sokan tartották; a merénylő, aki titokzatos stiklikbe keveredett, és ráadásul azt sem lehetett tudni, hogyan halt meg, és hogy meghalt-e egyáltalán. Eltünt, mondták a fölnőttek vállukat vonogatva, de látták itt meg amott, Japánban, Kínában, lehet, hogy él. Eltűnt és merénylő, már a szavak is milyen rejtélyesek! Börtönbe zárták, de megszökött!” (Részlet Az attentátor című regényből)
A program a MASZRE (www.maszre.hu) támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan.
