CSORDÁS GÁBORral és ORAVECZ IMRÉvel
Bán Magda és Torma Tamás beszélgetnek
Csordás Gábor (Pécs, 1950) költő, műfordító, szerkesztő, kritikus. Pécsett szerezett orvosi diplomát. 1980-ban a szerkesztője, 1988-tól pedig főszerkesztője lett a Jelenkor című a folyóíratnak. Egy év múlva megalapította a Jelenkor Kiadót, amely 1993-ban kivált a folyóiratból. Eleinte a folyóirat szerzőinek könyveit adták ki, később tágult a kör, de továbbra is e szellemi közegnek és ízlésnek megfelelően. A Jelenkornál publikálta, publikálja köteteit pl. Borbély Szilárd, Darvasi László, Földényi F. László, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Lengyel Balázs, Lengyel Péter, Marno János, Márton László, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Nemes Nagy Ágnes, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Petri György, Polcz Alaine, Somlyó György, Varga Mátyás, Végel László, Visky András, Závada Pál… Csordás nem bőbeszédű alkat, eleddig mindössze három verseskötete jelent meg: A nevelő nevelése, 1980; Kuplé az előcsarnokban, 1984; javítások rontások, 2002. Mint mondja: költészetben, fordításban, esszében, semmiben sem kedveli a fölösleget. Költészete „szinte kategórikusan keserű, komoran gunyoros és – némi romantikával – amolyan éltebevágóan kiábrándult, máskor meg kiábrándultan hősies”. Rendszeresen fordít lengyel, horvát, szerb, francia, német, angol szerzőket. Legszívesebben verset, olykor prózát és filozófiát is. (Michel de Montaigne összes esszéinek első magyar teljes fordítását három kötetben jelentette meg.) Jacques Derrida műveihez, s velük a filozófiai szövegek „dekon-strukciós” olvasásmódjához is rendre viszszatér.
Oravecz Imre (Szajla, 1943) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító. 1967-ben magyar-német szakon végzett. A hetvenes években, ösztöndíjasként, több évet töltött az Iowai és az Illinois-i egyetemeken, a nyolcvanas években tanított is Kaliforniában. Volt az Élet és Irodalom, az Új Magyarország, továbbá a Pesti Hírlap munkatársa. 1995 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. „Oravecz Imre a magyar líra új fejezetét írta a hetvenes években: A hopik könyve, majd az Egy földterület növénytakarójának változása című verseskötetek távoli, ismeretlen világként, a személyestől eltávolítva írta le az ember szellemi, érzelmi, erkölcsi tapasztalatait, minden gesztust, emléket, ösztönt akkurátusan újravizsgált, akár egy térképész a tereptárgyait. Így, ezzel a tárgyias kerülővel érkezett el a nyolcvanas-kilencvenes években ahhoz a vállalkozáshoz, amely szinte enciklopédikusan mindent magába ölelt, amit a szülőfalu, Szajla adott, jelentett a költőnek. Az 1998-ban, a Halászóember címen megjelent kötetben Oravecz egyszerre talált eleven nyelvi anyagot ahhoz, hogy egy sokszorosan tönkretett közösség szociális, történelmi viszonyait és egyúttal a tőle elszakadt egyén árvaságát, egzisztenciális erőfeszítéseit ábrázolja. Szajla az elsüllyedt Atlantisz, de Szajla a hely, minden megelőző és minden további életek centruma. A Halászóember alkotói sikere arra indította a szerzőt, hogy ezt a mágikus helyet a régi családregények eszköztárával epikában is megelevenítse. A tervezett regényfolyam első kötete 2007 Könyvhetén Ondrok gödre címmel jelent meg a Jelenkor Kiadónál.”
Bővebben: www.szepriroktarsasaga.hu
A sorozat a Szépírók Társasága és a MASZRE támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan!
