Műsorváltozás!!!!!
RAGYOGJ, RAGYOGJ, CSILLAGOM!
KÁNTOR PÉTER választása
– a vetítést követően az íróval Nagy Márta Júlia, a litera.hu szerkesztője beszélget –
Kántor Péter 1949-ben született Budapesten. A Radnóti Miklós gyakorló gimnáziumban érettségizett, előbb angol-orosz szakon, majd magyar nyelv és irodalomból szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Ezután különböző gimnáziumokban tanított kisegítő tanárként, külső lektorálásokat végzett az Európa Könyvkiadó számára. A nyolcvanas években irodalmi szerkesztőként dolgozott a Kortárs folyóiratnál, a kilencvenes évek második felében az Élet és Irodalom versrovatát gondozta, 2013-ban az ÉS egyik tárcaírója. Az 1970-es évek óta publikál verseket. Első kötete 1976-ban, 26 éves korában jelent meg Kavics címmel. Válogatott versei 2009-ben Megtanulni élni címmel a Magvető Kiadó gondozásában jelentek meg. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas volt New Yorkban. Részt vett több nagy nemzetközi költészeti fesztiválon, verseit több nyelven közölték különböző folyóiratokban, antológiákban. Önálló angol nyelvű verseskötete Michael Blumenthal amerikai költő fordításában 2010-ben jelent meg Unknown Places (Pleasure Boat Studio, New York) címmel. Angolból és oroszból fordít verset és prózát. A Szépírók Társaságának tagja.
/…/ Kántor lírája a maga belső sokféleségében képes arra, hogy teret adjon a legprofánabb köznapiságnak és (bármilyen ellentmondásosnak tűnik ez a kijelentés) a legsúlyosabb emelkedettségnek is. Úgy tud rátekinteni a dolgokra, emberekre, eseményekre, reflexiókra, hogy azok feltárják előtte egyébként rejtve maradó oldalukat: költői jelentőséget kapnak. Ezenközben azonban megmaradnak annak, amik: dolgoknak, eseményeknek, embereknek. /…/
Részlet Angyalosi Gergely laudációjából, Artisjus Irodalmi Nagydíj, 2013
A vetítés után beszélgetés következik
Ragyogj, ragyogj, csillagom! /Gori, gori, moya zvezda/ rendező: Alekszandr Mitta, forgatókönyvíró: Alekszandr Mitta, Julij Dunszkij, Valerij Frid, zeneszerző: Borisz Csajkovszkij, operatőr: Jurij Szokol, szereplők: Iszkremasz – Oleg Tabakov, Krijsija – Jelena Proklova, festő – Oleg Jefremov, vörös komisszár – Leonyid Kuravljov
A szovjet játékfilmkatalógus (1996) szerint “heroikus komédia”, a magyar Filmlexikon (1994) szerint “polgárháborús krónika populáris humorral és megrendítő tragikummal ötvözötten – teljesen új hang a szovjet filmművészetben”. Oleg Tabakov remekel az életét az új forradalmi színháznak szentelő ifjú főhős szerepében, akinek már a neve is egy jelszó (“Művészetet a forradalmi tömegeknek!”) rövidítése. Egy vidéki városkában csetlik-botlik, ahol állandóan változik a rendszer: a vörösöket kiszorítják a fehérek, azokat pedig a zöldek bandája…
“A húszas évek elején járunk. Hol a vörösök, hol a fehérek osztagai, hol meg az erdőkből elő-előtörő anarchista “zöldek” bandái kerítik hatalmukba a Krapivnyica nevű helységet. Ide érkezik szekerén a forradalmi művészet fiatal megszállottja, Mokiszin, aki Shakespeare-t akarna játszani a népnek, ám a vándormozis olcsó melodrámája elcsábítja tőle az embereket. Egyetlen “híve” akad: egy árva lány, ő ráismerni vél a színész lovára – apjától lopták el korábban-, ezért nem tágít mellőle. Másnapra azonban Mokiszintől is ellopják a lovat. Az árvának nincs hová mennie, hát a színésszel marad. Egy harmadik társuk is akad, a szótlan népi festő, Fjodor személyében. A fehérek elfoglalják a várost. Századosuk ráparancsol Mokiszinre, hogy rendezzen nekik színimulatságot. Hősünk szabadkozik, majd megalkuszik a körülményekkel. Miközben bánatában leissza magát a festővel, megjelenik egy fehér tiszt, aki megpillantja Fjodor forradalmi tárgyú festményeit, és agyonlöveti készítőjüket. Krapivnyicában újfent a vörösöké a hatalom. Mokiszin a Szent Johanna előadására készül a lánnyal. Az előadás közben a zöldek belopóznak a helységbe, sőt a színházba is, és le akarják mészárolni a nézőtéren összegyűlt vörösöket. Mokiszin a banditákra rántja a függönyt, megmenti a forradalom helyi vezérkarát. Aztán hősi halottnak tetteti magát, s ezáltal kínos helyzetbe kerül; kénytelen eltűnni a helységből. Az erdőszélen azonban meglesik a bujkáló, bosszúszomjas zöldek. Ő – végső gesztussal – még megmenti a szekéren alvó Kriszja életét, s immár valódi hősként fogadja a halált.” (Odeon)
Az Írómozi nevű írói filmklubban kortárs írók kedves filmjeit vetítjük havi egy alkalommal. A vetítések után – mint klasszikus filmklubban – beszélgetések következnek, amelyekben nem csak vendégeink vallanak filmmel kapcsolatos gondolataikról, de számítunk a jelenlévő közönség aktív értelmezői részvételére is.
A sorozat következő eseményei:
április 27. – Vendég: RAKOVSZKY ZSUZSA, film: Federico Fellini: Amarcord, 1973
június 1. – Vendég: KRUSOVSZKY DÉNES, film: Andrej Zvjagincev: A visszatérés, 2003
AZ ÍRÓMOZIRÓL BŐVEBBEN:
http://www.litera.hu/dosszie/iromozi
LITERA: http://www.litera.hu/ – litera@litera.hu; litera2006@gmail.com
Belépődíj: 500 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
