FÜLÖP PÉTER: ZEN / A HALLGATÁS EXTÁZISA
– a kiállítást megnyitja: Fabulya Andrea versmondó és maga a szerző –
Fülöp Péter a tárlatot Szabados Györgynek, Vasadi Péternek és Hamvas Bélának ajánlja.
A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem eszkatológiája nincs, és szentkönyvekre se nagyon hivatkozik. A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória, sőt a súly éppen az életrendre esik. A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás, mert amit tanít az éppen a minél tágasabb és minél szabadabb. Az Egységet csak egyetlenegy módon tudom kimondani. Hallgatással. Nem negatív és kitérő és nem tétovázó, vagyis logosztalan hallgatással, amely megnémul, mert nem tud mit mondani. Régi kínai rajz óriás termetű aggastyánt ábrázol, akinek még a ruharáncai is szenvedélyes feszültség legmagasabb fokát fejezik ki. Olyan ez az ember ráncos homlokával és lobogó szakállával, mint viharos szélben a fekete zivatarfelhő. Címe: a Mennydörgő hallgatás. Ez a kimondás egyetlen lehetősége. A logosz hangtalan explóziója. Mint ahogy a zene is tud hallgatni. Ahogy tenger vagy az éjszaka és a halál hallgat. Ahogy Buddha a virágot a kezében tartja, a zarándokoknak megmutatja, de mozdulatlanul ül, és egyetlen szót sem szól.
Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka – Zen
„Fülöp Péter fotói a vizuális és verbális érzékenységünket is próbára teszik. Olyan rendkívüli erővel komponál tartalmat, hogy semmi esetre sem maradhatunk kívülállók az ő képeit szemlélve. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy meditációs kalandra kapunk meghívót. A ő szubjektív meglátása hirtelen objektivitássá válik, egyértelműnek tűnő közös tudássá, majd egyszerre ismét azon kapjuk magunkat, hogy befelé figyelünk, mert Fülöp Péter képeinek értelmezésénél nem hagyható ki a szemlélőben kifejtett hatás, az a belső világ, amelyet nekünk kell hozzátennünk ahhoz, hogy bevonódjunk az ő szeme által előhívott legbelsőbb valóságunkba, ahol olyan vaskos emberi princípiumok laknak, melyeket gyakran hét lakat alatt őrizve, jól elrejtve bújtatunk.”
Gyarmati Kata dramaturg
Fülöp Péter 1967-ben született Győrben. A fotográfia alapjaival a nyolcvanas évek közepén ismerkedett meg. A hagyományos, analóg fényképezés gyakorlata során főleg diapozitívra készített képeket. A fényképezés iránti érdeklődése 2011-ben éledt újjá, amikor mobiltelefonja 2 megapixeles kamerájával kezdett fekete-fehér képeket exponálni. Ez volt a 2014-ben megjelent „megapixel” katalógus anyaga. A szerző képeit számtalan hazai művészeti folyóirat közölte, több színházi produkcióhoz használták fel. Különös erejű és a filmművészet világába is áttekintő alkotásai fény(kép)filmjei, amelyeket képeiből szerkesztett filmversekké az alkotó.
Fotográfiák – fotofuloppeter.tumblr.com
100 Csend interjú – www.kultura.hu
A Lehetséges extatikus állapota – www.youtube.com
Fény(kép)filmek – www.youtube.com
Zen / A hallgatás extázisa: www.fpfoto.hi
A belépés díjtalan.
