ÓSZIRMI MESÉK ÉS ZENÉK
– Kovács Gáborján és Császár Róbert előadásában –
Ez itt a nagy lehetőség!!! Éljetek vele! Ízelítőül:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négylábú kastély.
Nagy, fodrozódó vizű tóhoz hasonló mezőn élt.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négylábú kastély.
Mindent jól megbámult, de legjobban ácsingózva a madarakat leste. Szeretett volna szállni, mint ők.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négylábú kastély.
Egy reggel arra ébredt, hogy hiányzik az egyik cipője. Éjszaka valaki elvitte az ágya mellől.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négylábú kastély.
Elvarázsolt kertben lakott. Ez a kert tele volt sosem látott játékokkal. Özönlöttek hozzá a gyerekek. Akárhányan jöttek, mindig mindenki talált magának játékot, amibe úgy belefeledkezhetett, hogy észre sem vette, rajta kívül mások is vannak a kertben.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négylábú kastély.
Egyszer kisebb lett, mint a legkisebb bolha. Félt, hogy rálépnek. Félt, hogy arrébb söprik, ha nem figyelnek. Félt, hogy légykakinak nézik és eltakarítják.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négylábú kastély.
A padlásain madarak éltek. Egy napon a madaraknak csak a hűlt helyét érezte. Vigasztalhatatlanul elszomorodott. Még a lábai sem jutottak eszébe.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négylábú kastély.
Egyik reggel vidáman ébredt. Jókedvűen nyújtózkodott. Egyik tornyába azon nyomban beleakadt egy esőfelhő.
A folytatásért kattanj rá az eseményre!
A kelta mitológiával rokon ószirmi mesevilág és zenéi szólalnak meg magyar nyelven 10 évestől 100 éves korig. Zene- és mesehallgatás közben lehet halkan duruzsolni, ételeket, italokat fogyasztani, sőt, ahogy régen a fonókban, kukoricafosztókban tették mesélés közben, lehet szőni, fonni, kötni, horgolni, kukoricát fosztani és egyéb halk és hasznos tevékenységet végezni.
(Köszönjük a tetszésnyilvánításaitokat és a megosztásaitokat, ezzel segítitek, hogy minél több ember tudomást szerezhessen az estjeinkről. A képek mellett a meséket és az énekeket is feltölthetnénk a világhálóra, de egyelőre hiszünk abban, hogy a mesék és a dalok a közös együttlétek idején töltik be igazi szerepüket. A mesemondás közös műfaj, a mesélő – jó esetben – a hallgatóival együtt alakítja a szövegeket. A reakciók, visszajelzések segítik előhoznia a rejtett tartalmakat, számára korábban ismeretlen lehetőségeket is. Bevallom, lehet, hogy ódivatúan, de hiszünk a műfaj ilyen formában történő tovább éltetésében – ne kelljen rémüldöznöm, hogy feltámasztásában. EZÉRT (IS) VÁRUNK MINDENKIT SOK SZERETETTEL!)
Egy Erdélyben a 17. században született titokzatos kódex ma is frissen
szóló meséit hallhatjátok.
AzÁlomrabandzsítószemű-böhömödve-töpörödött-magadfajta-legénykéről, Tücsökről, a vándorzenészről, Méhéről, a szerelmes virágvándorról, Koldáról, a Téli sark úrnőjéről, Hexerich von Kelchblattról (a szirmok vidéki varázslóról). Egy különös, szinte posztmodern a képekben megírt világról: “a Szópusztáról, Városhelyről, a Szél-nélküli-erdőről, a Fű hegyének szigetéről, Sziromságról és Ószirmiről, a kettő között álló soha el nem készülő házról, a házban álló lassan körbeforgó lapú asztalról, és mindehhez madárrajzokba rejtett dallamok szólnak:A Rigmadár balladája, a Hegyek csontján avarhalom, a Csodafényt tajtékzó paripa, a Tavaszi eső mosdat engem, az Álmoldhossz elillő sutár pamaszfiű (és még sokan mások).”
További alkalmak ugyanitt, havonta egyszer, mindig péntekenként
március 9.
április 13.
Belépődíj: 500 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
