DEKONSTRUÁLT RITMIKA
G. ISTVÁN LÁSZLÓ KÖNYVÉT FERENCZ GYŐZŐ MUTATJA BE. HÁZIGAZDA: A RÁCIÓ KIADÓ
A vers szótagidőtartam-lüktetésének szimmetriarendje Weöres Sándor Magyar etűdök-verseinek 1. sorozatában
A munka a szerző 2010-ben megvédett doktori disszertációjának könyvalakban megjelenő változata. A disszertáció célja kettős. Egyrészt a leíró verstanban a versritmus határjelző nyomatékozhatósága leírásának elméleti és gyakorlati kiterjesztésére, illetve dekonstrukciójára vállalkozik, amennyiben a Kecskés András és Szuromi Lajos által kidolgozott, a sormértékek, mértékváltozatok és elvont versmértékek leírását a határjelző nyomatékozhatóság valószínűségi mutató- számaival ellátó, versritmusleíró gyakorlata mellé az alkotáslélektan tudattalan zenei szimmetriaképző mechanizmusának kimutatására dolgoz ki elméleti és gyakorlati-számítástechnikai hátteret (SZILSZ). Ugyanehhez az első célhoz tartozik a második fejezet, amely ennek a leíró vizsgálatnak az irodalomelméleti és egyéb tudományos kontextusát kívánja vázlatosan kibontani. A könyv elsősorban a vizsgálati módszer kidolgozására és bemutatására vállalkozik, az elméleti kontextus kifejtésére ennek megfelelően szűkebb tér jutott. A másik cél az elméleti fejezet utáni leíró verstani elemzés. A szerző kiterjesztett leíró verstani vizsgálatot folytat Weöres Sándor Magyar etűdök első sorozatán, közülük tizenkét darabot szövegesen is értékel, s ezeket olykor funkcionális verstani sugallatokkal is kiegészíti. A nyomatékozhatósági valószínűségi mutatószámok a sorképzés mint versminimum elvéből kiindulva komplex elemzési szempontok szerint súlyozzák a szótagok nyomatékértékét. A zenei szimmetriavizsgálat a sorképzés, a szegmentálhatóság, a vers létrejöttének hangzásminimumával szemben, pontosabban ennek keretéül, a ritmika dekonstrukciós háttereként a nyelv kaotikus szimmetriaképző tulajdonságaira épít: a vizsgálat az egymás mellé kerülő szótagok soroktól és értelemtől független lüktetésrendjének komplex zenei struktúráit bontja ki, melyeknek előterében a sorképzés mint versminimum, a vershangzás tagolt nyomatékrendje, a metrikai, valamint a szintaktikai struktúra felépülhet.
Iowa-International-Writing-Program
G. (Géher) István László (Budapest, 1972) József Attila-díjas (2011) magyar költő, műfordító, esszéíró, tanár. Szülei: Géher István (1940–2012) és Kepes Mária. 1993 óta rendszeresen publikál a hazai folyóiratokban. 1996 óta a József Attila Kör tagja. 1997-ben magyar-angol szakon szerzett diplomát az ELTE-n, ugyanekkor fejezte be tanulmányait a Láthatatlan Kollégiumban. 1997–2006 között a Toldy Ferenc Gimnázium tanára volt. 2004-től a Károli Gáspár Református Egyetem Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti tanszékén tanít. Ritkán esszéket, kritikákat is ír. Verseket angol nyelvből fordít, többek között William Butler Yeats, Emily Dickinson, Sylvia Plath, Owen Sheers és Kei Miller műveit.
Kötetei:
Öt ajtón át (versek, 1994)
Kereszthuzat (versek, 1996)
Merülő szonettek (versek, 1998)
Napfoltok (versek, 2001)
Amíg alszom, vigyázz magadra (versek, 2006)
Homokfúga (versek, 2008)
7 poets, 4 days, 1 book – Renga with 6 other poets, Trinity University Press (2009)
Egy (két) hang – Berzsenyi Dániel válogatott versei (utószó, jegyzetek, szerkesztette, 2009)
Sandfuge (két nyelvű válogatott versek, fordította Kalász Orsolya és Monika Rinck, 2009)
Pentagram (versfordítások, 2009)
Választóvíz (versek, 2011)
Hármasoltárok (2013)
http://www.racio.hu/
http://www.gistvanlaszlo.com/
A belépés díjtalan.
