A Fekete Sas Kiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatja, hogy megjelent
TOMAJI ATTILA: PENTIMENTO című kötete
– a szerzővel Molnár Krisztina Rita (a kötet szerkesztője) és Babiczky Tibor beszélgetnek –
Borítóterv: Steve Kneys
Aki ezeket a verseket olvassa, hamar megsejti: a költészetet ősidőktől talányos jövő időkig egyetlen szellem írja, amely számtalan változatban dereng át a világon, de soha nem ragad meg efemer jeleknél, hanem azt keresi, ami végleges és végtelen. Tomaji Attila időtlen merülése, ókori mítoszokat idéző lélegzése, archaikus alapokat megidéző gesztusrendje ritka higgadtságot áraszt: fátyolos-elégikus hangon fedezi fel és őrzi meg egy-egy pillanatra a versben életének emlékezetben hullámló alaptudását, és rendületlenül tudja, hogy minden egyszerű, ami örök. Az ő Ikarosza a levegőre írja, amit öröknek gondol, az ő Daidalosza tudja, hogy fia nem halt meg, s ezért az egész jövőt megszülheti. Az ő égi világa sötéttiszta földi fényekből szövődik (lépten-nyomon Rilke jut eszünkbe olvasás közben), és kedvenc tündér eszményeit nem a világ néhány pontján keresi, hiszen immár mindenütt észlelni képes – olyan erővel szól, mint aki egyszer s mindenkorra megtalálta a belső forrást.
S hogy miről szól? Arról, amiről az az egyetlen költő, aki áthatja a világirodalmat: szerelem és dallam egymást megfoganó s egymás ellen feszülő orpheuszi kettősségéről, a szándéktalan földi létezés boldogságáról, a szív derűt és elégséget termő kiürítésének mozzanatairól, rokon és idegen holtak elmúlásáról és folyamatos visszatéréséről, a mindennapok szerkezetéről: a hűvös reggel, forró dél s néma este különös szövedékeiről.
Ajánlom, olvasó, utazz ezzel a költővel néhány csobogón át, és nézd: horgony nélküli hajó és szenvedély, az két rokon jelenés. Meglepődsz majd, ígérem: noha ringani fog lábad alatt a talaj, de közben megismered a szépség és a tudás villogó párhuzamait. Tomaji Attila verseinek hullámain egyszerre ismered meg a folyamot és a tengert.
Báthori Csaba
Tomaji Attila verseiben egy félelmetesen köznapi bukolika aurája bontakozik ki, amikor megszokottá, sőt idillivé válik az “iszkoló istenek” minden nyoma, amikor Orpheusz a parkok, büfék, presszók poklait járja és a “dal fordul vissza”. A versekből olykor a megidézett Satie szellemessége szól ki, Tomaji bezenéli és egy topográfus alaposságával tapogatja le a festői zebegényi tájat, ezt a par excellence plain air vidéket, de megmutatja azt is, hogy hol van az Alvilág bejárata.
Csehy Zoltán
Tomaji Attila (Budapest, 1959) költő, szerkesztő, tanulmányíró, tanár. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán, majd az ELTE Bölcsészkarának magyar szakán végzett, ugyanitt PhD-zett is. Szerkesztője, tanulmányírója, ill. szöveg-gondozója volt Rákos Sándor (2003), József Attila (2003), Somlyó György (2005) és Sánta Ferenc (2005) válogatott műveinek, amelyek az Alexandra Kiadónál jelentek meg. Márai Sándorról szóló könyve 2009-ben jelent meg az Elektra Kiadóháznál.
Verseskötetei:
– Torzó (Kurucz Gábor, 1991)
– Keresztmetszet (Alterra Kiadó, 2004)
– Sötéttiszta sáv (Fekete Sas Kiadó, 2010)
– Saját sors (L’Harmattan Kiadó, 2017)
A belépés díjtalan.
