Az Argumentum Könyvkiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
MESTERHÁZI LAJOS: FARSANG című kötete
– a könyvről Hegedős Mária szerkesztővel és Mesterházi Miklós filozófussal Angyalosi Gergely irodalomtörténész beszélget, közreműködik Bíró Kriszta színművész –
A Farsang az 1979-ben elhunyt Mesterházi Lajos első, kéziratban maradt regénye, egyáltalán, első írásainak egyike. 1943-ban születhetett meg a majdnem- végleges változat, a végső simítások (az egyik kéziratlap hátoldalán található irka-firka szerint) 1947-ből valók. Úgy két év és néhány, Párizsban egymás mellé sodródott, egymással barátságba vagy legalábbis valamiféle ismeretségbe keveredett magyar egyetemista, tudós- vagy újságíró-palánta története, akik pillanatokkal a „furcsa háború” előtt hazatérnek (haza akarnak térni vagy kénytelenek hazatérni) Pestre, a párizsi ösztöndíjaslét kötetlenségéből abba
a helyzetbe csöppenve, hogy „kezdeniük kell magukkal valamit”. Ahová hazatérnek, sajátos világ, amelyre persze rávetül a fenyegető (vagy éppen: várva várt) háború árnyéka, de amely a korlátlan lehetőségek világának tűnik: a gazdasági és kulturális élet zsidótlanításával és a háborús konjunktúra reményében komoly kereslet mutatkozik strómanokban, szerencselovagokban és kóklerekben. Van a szereplők közt, aki majdnem ártatlanul a filmgyártás nagymogulja lesz, van, aki ehhez az újságírói fölhajtást szervezi, van, aki csak föl akar kapaszkodni valamelyik, mindegy is, hogy melyik robogó szekérre. És van, aki Párizsból visszatérve megpróbálja megérteni, miért nem érti körülötte senki, hogy ami történik, nem arról szól, hogy némi ügyeskedéssel csinos hasznot lehetne a textilüzletből kipréselni, szóval miért nem érti senki, hogy pillanatokon belül nagyon sokan fognak meghalni. Ami a történetekből kikerekedik, egy tökéletesen szubsztanciátlan világ képe, a cselekmény hihetetlenül hétköznapi vacakságokból szövődik, a motívumok nevetségesen kisszerűek, miközben persze tudható, csak épp ezen a világon belül szinte senki sem képes valódi arányaiban érzékelni, hogy háború van, és folyik a „végső megoldás” buzgó előkészülete. Voltaképp épp erről szól a regény: hogy a mészárlásra apróságokkal készül föl az ember.
Mesterházi Lajos (1916-1979) magyar író. 1934-ben érettségizett Budapesten, majd Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin-francia szakon. 1938-1939 között Párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta.
A konszolidáció éveiben alakult ki Mesterházi írói magatartásának érett, letisztult formája, amelyet a következőképpen jellemzett: “én a mi társadalmunk elé tükröt tartok, számon kérem azokat az elveket, amelyek jegyében mi ezt a társadalmat különbnek tartjuk a megelőző társadalmaknál. Ez természetesen bírálatot is magában foglal, ennek a társadalomnak a szíve szerint, ennek a társadalomnak a jegyében.” Ebben az időszakban figyelme az egyén és a politika viszonyáról közvetettebb, bár a politikától korántsem független területre: az erkölcs kérdéseire terelődik. Meggyőződése, hogy az új, politikailag egyre szilárdabb alapokra kerülő társadalomnak ki kell alakítania a maga sajátos erkölcsi arculatát is. Tisztában van azonban e feladat nehézségeivel és azzal, hogy az út kijelölése nem lehet váteszek műve: kinek-kinek önvizsgálattal kell kezdenie a keresést. /oszk.hu/
A program a Summa Artium támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan
