A L’Harmattan Könyvkiadó és a Nyitott Műhely örömmelt tudatják, hogy megjelent
KIRÁLY LEVENTE: ÉNEKEK ÉNEKE című kötete
– a szerzővel Sári László író, újságíró beszélget –
A boldog és beteljesült szerelem meséjében halhatatlan érzelmek és igazságok világítják meg az összefonódó emberi sorsokat. A férfi és a nő, Meion és Diotima szerelmi vallomásának, teljes testi és lelki feltárulkozásának himnusza valahol a téren és az időn kívül hangzik fel. Mítosz, melynek története egyszerre zajlik az ókori Görögországban és a lovagkori Európában, a külső világban és a transzcendenciában.
“Az Énekek éneke tulajdonképpen egy mese. Téren és időn kívüli, a nyelvezete alapján valahova az ókorba, középkorba lehetne helyezni, a szöveg szinte végig pszeudo-időmértékes verseléssel rímel és tele van archaizmussal: de, csak, hogy – ezeket a szavakat mind kihagytam belőle. Nagyon szeretem Vörösmarty, Berzsenyi költészetét, nagyon szép mondatszerkezetekkel tudtak dolgozni, úgy éreztem, hogy én ennek a csatornája vagyok. A magyar költészetben az egyik legélesebb váltás Vörösmarty és Petőfi között volt. Petőfi elképesztően leegyszerűsítette a lírai nyelvet. Ez akkor hatalmas forradalomnak számított és annak idején működött is. De ehhez a történethez ilyen régi nyelvet kellett használni. Gótikus regény, persze, nem a rémtörténetek szerinti, hanem olyan, mintha kétszáz évvel ezelőtt készen lett volna, de nem írta meg senki. Így imitáltam Vörösmartyékat, mindkettőjüknél nagyon komplex nyelvezetet látok. Megírásának ihlete olyan volt, mint egy villanás. Hazamentem és elkezdtem kézzel írni. Láttam, hogy egy mese lesz belőle, a kötet borítóját feleségem festette Chagall Énekek éneke című festménye alapján. A regény egyik szereplője, Diotíma alakja Hölderlint is megihlette, őt idézi Szókratész A lakomában – amely a világ egyik legjobb „könyve”. Szókratész elmeséli, hogy egy Diotíma nevű papnőtől tanulta, hogy miben áll a szerelem szellemi varázsa. Ez a legfontosabb része a műnek és épp erre nem kérdez rá senki a résztvevők közül. Ez egy hatalmas felkiáltójel, amely mindig is érdekelt. Úgy érzem, hogy a feleségemmel a szerelemnek egy olyan mélységét éltük át, amit kevesen. Elhagytam a cinikus énemet és írni kezdtem egy könyvet, ami sokak szerint szentimentális, de engem ez nem zavar – hallottuk a szerzőtől a hangulatos irodalmi esten.” /Király Levente/
Király Lente 1976-ban született Szegeden, Budapesten él. Első verse irodalmi folyóiratban 1995-ben jelent meg, első könyve pedig 2000-ben (A legkisebb). Írt egy paródiakönyvet és két verses könyvet, színpadra alkalmazta a Budapesti Bábszínház számára Andersen Vadhattyúk, valamint a Zalaegerszegi Bábszínház számára Tomi Ungerer Kutyaélet című meséjét. A Sárkányfű nevű folyóirat alapító szerkesztője, megszűnéséig versszerkesztője. A Magvető Kiadó szerkesztője.
Eddig megjelent könyvei:
A legkisebb (versek, 2000)
Így irtok én (paródiák, 2004)
Szánalmasan közel (versek, 2005)
Nincs arany közép (versek, 2007)
Hová menekülsz (novellák, 2010)
Részlet az Olvass bele.hu oldalon:
http://www.olvassbele.hu/index.php/koenyvreszletek/3421-kiraly-levente-enekek-eneke-reszlet
A belépés díjtalan..
