A MEGY /Magyar Műfordítók Egyesülete/ szervezésében
TAKÁCS ZSUZSÁVAL IMREH ANDRÁS beszélget
– műfordítói vonzásokról és választásokról, latin és angolszász fegyelemről, misztikumról és metafizikáról, Petrarcáról és Pessoáról, Keresztes Szent Jánosról és Carducciról, Lorcáról és Nagy Lászlóról, Borgesről és Mutisról, más fontos dolgokról –
Zsuzsa csodás, ifjúkori fotója a Költők egymás közt című antológiából (1969)
Takács Zsuzsa 1938-ban született, diplomát az ELTE spanyol-olasz szakán szerzett. Volt a havannai egyetem lektora, később a budapesti Közgazdasági Egyetemen tanított spanyol nyelvet, diplomáciatörténetet, társadalomtudományi ismereteket. Első verseskötete, a Némajáték, 1970-ben jelent meg a Szépirodalmi kiadónál. Közvetlen elődei közül Pilinszky, Petri és az Újhold című folyóirat jeles képviselőinek munkássága érintette mélyen. Olasz, spanyol, katalán, francia, angol költőket fordít. Keresztes Szent János Összes versét és válogatott prózáját 1992-ben adta ki az Európa kiadónál. A utóbbi időben készült fordításai közül a XIX. századi portugál Fernando Pessoa, és a kolumbiai Alvaro Mutis verseit említi szívesen. Mutis verselése hasonlít Kálnoky László hangjára – vélekedett, majd hozzátette, hogy fordításkor szereti, ha megtalálja azt a magyar költőt, akinek a hangján szólhat. “Izgalmas dolog, ha Kálnoky helyett írhatok verset”. 2007-ben kapott Kossuth-díjat – a méltatás szerint a költői hagyományok és a modernitás személyes, intellektuális, magas szintű ötvözetének megteremtéséért. Ezzel kapcsolabna így fogalmazott: “nem vagyok hagyományos abban az értelemben, hogy ne próbálkoznék más fajta hanggal, kevésbé szervezett verstípussal, belülről fakadó, spontán hanggal is, de a hagyomány engem erősen köt és kötelez”
Bővebben: http://muforditok.hu/
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
