SZÁNTÓ ERIKA: GAUDIOPOLIS – IN MEMORAM SZTEHLO GÁBOR
– Schulze Éva és Liszkay Tamás vendége a film rendezője: Szántó Erika –
Szántó Erika
Szántó Erika (Budapest, 1941.) Balázs Béla-díjas magyar rendező, író, dramaturg, forgatókönyvíró. Az ELTE-BTK, magyar-filozófia szakát végzett. 24 éven át a Magyar Televíziónál dolgozott mint szerkesztő, rendező, dramaturg. Pályája során társai voltak például Mihályfi Imre, Zsurzs Éva, Balogh Zsolt, Dömölky János, Esztergályos Károly, Fehér György, Felvidéky Judit, Hajdufy Miklós, Horváth Ádám (rendező), Horváth Z. Gergely és Nemere László. A magyar filmművészet alkotói közül partnere volt Makk Károly, Ranódy László és Szász Péter, András Ferenc, Erdős Pál, Sándor Pál rendezőknek. 1978-1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt. 1990-2000 között az USA-ban tanított. 2001-től 4 szezonon át rendezett New Orleansban. 2002-ben jött haza Magyarországra, de forgatókönyvírói kurzusokon továbbra is tanít Kaliforniában. 2003 óta meghívott előadó Pennsylvaniában.
Huszti Péter (lehet, hogy Ő is eljön…)
Gaudiopolis – In memoriam Sztehlo Gábor, magyar tévéfilm, 96 perc, 1989, rendező: Szántó Erika, forgatókönyvíró: Szántó Erika, Schulze Éva, zeneszerző: Presser Gábor, operatőr: Vecsernyés János, dramaturg: Marosi Gyula, szereplők: Huszti Péter (Sztehlo Gábor), Takács Katalin (Sztehloné), Kútvölgyi Erzsébet, Szirtes Ádám, Temessy Hédi, Jordán Tamás, László Zsolt és sok-sok gyerek…
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész nem kitalált személy, hanem a hetvenes években meghalt nagyszerű egyéniség, akinek sorsa adta ennek a “kitalált történetnek” a valóságalapját. A háború után az árva, csavargó gyerekek számára intézetet hozott létre, gyűjtötte az árvákat, hogy egy békés, nagy családban, biztonságban, békességben és szeretetben nőhessenek fel. Létrehozott egy gyerekköztársaságot, amelyet aztán 1948 végén feloszlattak. Lírai történetek nem mindennapi gyerekekről, nem mindennapi időkben, és egy igaz emberről.
Sosem találkoztam Sztéhlo Gáborral. A nevét sem hallottam sokáig. Mégis beleszólt az életembe. Egy 1945-ös napilap fotójáról nézett rám elöször. Papi ruhában, gyerekek gyürűjében állt, s mosolygott. Megjelenésében nem volt semmi papos, s nem tudtuk, milyen felekezetet szolgál. A képaláírás csak annyit árult el, hogy a Valahol Europában cimű film forgatásán a Gaudiopolis gyerekköztársaság lakói statisztálnak, akik maguk is árvák, csavargók, a háboru által otthonukból kivetettek. Ők is mosolyogtak. A háboru utáni első tavasz bizakodása áradt a képről, amelyre Schulze Éva barátom és munkatársam rátalált . Akkoriban – a nyolcvanas évek
közepén – mi ebben a háboru utániságban éltünk. Életem első játékfilmjére, a Déry Tibor novellája nyomán formálodó ÓRIÁS-ra készültünk… (Szántó Erika)
Belépődíj: 900 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
