JOHN FORD: THE INFORMER / A BESÚGÓ
VOLTA CINEMATOGRAPH – ezen a néven nyílt meg 1909. december 20-án az akkor még brit fennhatóság alatt álló Írország első filmszínháza. Egy ekkor már évek óta Triesztben élő ír fiatalember, bizonyos James Joyce üzleti vállalkozása volt, aki a mozi beindítása céljából látogatott haza szülővárosába, Dublinba. Ám az üzlet hamarosan csődbe ment, Joyce eladta a Voltát, és visszatért az akkor még osztrák-magyar Triesztbe.
Hogy később miként alakult James Joyce sorsa, miként lett belőle az Ulysses és a Finnegans Wake írója, a modernista irodalom emblémája és ikonja, ez közismert. Hogy miként vált Írország érdekessé szinte a kezdetektől a film számára, s miként válhatott az utóbbi harmincegynéhány év során Írország, ha nem is filmes nagyhatalommá, de legalábbis középhatalommá a nemzetközi filmvilágban, evvel a kevésbé ismert és elemzett kérdéskörrel foglalkozik hat részes sorozatunk, ír és „para-ír” filmek megtekintésének és megvitatásának a keretében.
Első alkalommal egy klasszikusan ír tárgyú és ikonikusan ír szellemű filmet nézünk meg, az ír származású amerikai rendező, John Ford munkáját: The Informer / A besúgó (1935). Ha nem sikerül magyar feliratos vagy szinkronizált kópiát találni, a filmet angol nyelven és a megértést könnyítő angol feliratokkal vetítjük.
A besúgó (The Informer) fekete-fehér, amerikai filmdráma, 85 perc, 1935, rendező: John Ford, író: Liam O’Flaherty, forgatókönyvíró: Dudley Nichols, zeneszerző: Max Steiner, operatőr: Joseph H. August, díszlettervező: Van Nest Polglase, jelmeztervező: Walter Plunkett, producer: John Ford, vágó: George Hively, szereplők: Victor McLaglen (Gypo Nolan), Heather Angel (Mary McPhillip), Preston Foster (Dan Gallagher), Margot Grahame (Katie Madden), Wallace Ford (Frankie McPhillip)
Dublin, 1922. Gypo, az ír nemzeti mozgalom tagja húsz fontért elárulja barátját, Frankie-t, hogy barátnőjével ki tudjon vándorolni Amerikába. Lelkifurdalása miatt azonban nem tud elutazni, a pénzt rövid idő alatt szétszórja, és hiába tagad, büntetését nem kerülheti el.
“John Fordot nem annyira a bűn, mint inkább a bűnhődés folyamata érdekelte. A filmben Gypo képtelen örülni a vérdíjnak, melyet egyébként is villámgyorsan eltékozol. Ezzel szemben szüntelenül tartania kell attól, hogy leleplezik. (…)
A pótcselekvések – a részegeskedés és a randalírozás – csak ideig-óráig tartják benne a lelket. Bukása elkerülhetetlen. Ellenfelei bekerítik, és nem mondanak le fizikai megsemmisítéséről.”
Takács Ferenc kritikus, műfordító, irodalomtörténész, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke. Tarján Tamás napjaink hazai irodalomkritikai gondolkodásának egyik legfontosabb mozgatójaként írja le Takács Ferencet. Mint mondja: „Maga a kritikusi mentalitás van a vérében: a kritizálni necesse est. Mégsem kebelezi be sem a vizsgált művet, sem a nála szellemi lakomává váló elemzés olvasóját. Javaslattevő, orientáló véleményalkotásának iránytűje a sok kontextusú függetlenség”
Belépődíj: 900 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
