NEIL JORDAN: THE CRYING GAME – SÍRÓ JÁTÉK
– a Magyarországi James Joyce Társaság és a Magyar Yeats Társaság támogatásával –
VOLTA CINEMATOGRAPH – ezen a néven nyílt meg 1909. december 20-án az akkor még brit fennhatóság alatt álló Írország első filmszínháza. Egy ekkor már évek óta Triesztben élő ír fiatalember, bizonyos James Joyce üzleti vállalkozása volt, aki a mozi beindítása céljából látogatott haza szülővárosába, Dublinba. Ám az üzlet hamarosan csődbe ment, Joyce eladta a Voltát, és visszatért az akkor még osztrák-magyar Triesztbe.
Hogy később miként alakult James Joyce sorsa, miként lett belőle az Ulysses és a Finnegans Wake írója, a modernista irodalom emblémája és ikonja, ez közismert. Hogy miként vált Írország érdekessé szinte a kezdetektől a film számára, s miként válhatott az utóbbi harmincegynéhány év során, ha nem is filmes nagyhatalommá, de legalábbis középhatalommá a nemzetközi filmvilágban, evvel a kevésbé ismert és elemzett kérdéskörrel foglalkozunk a tavaszi szezon folytatásaként további három alkalommal, ír és „para-ír” filmek megtekintésének és megvitatásának a keretében.
Ezúttal egy újabb „IRA-filmet”, Neil Jordan 1992-es munkáját, az IRA-problematikán messze túlmutató, a másság és a deviancia ambivalens világában felfedező utat tevő bátor politiko-pszicho-thrillerét, a The Crying Game-et (A síró játék) vetítjük. (Magyar felirattal.)
Neil Jordan (szül. 1950) filmjei ír hazabeszélésnek és filmvilágpolgári egyetemességnek izgalmas ötvözetei. A hetvenes években új hangot megütő novellistaként tűnt fel, s rangos szépíróként kezdett el filmet csinálni. 1982-es első filmje, az Angyal óta hol messze kalandozik Írországtól, hol visszatér a hazai pályára. Csinált filmet Angela Carter feminista és fantasztikus posztmodernizmusából (Farkasok társasága, 1984), film noir krimit londoni helyszínnel (Mona Lisa, 1986), hollywood-i ezoterikus-dekadens vámpír-mozit (Interjú a vámpírral, 1994) és „angolos” megfilmesítést Graham Greene regényéből (Egy kapcsolat vége, 1999). S miközben úton-útfélen azt bizonygatta, hogy ír film nincs is, hogy ő nem is ír rendező, elkészítette a kilencvenes évek három alighanem legjelentősebb ír filmjét, A síró játék-ot (1992), a Michael Collins-t és A kis véreskezű-t (The Butcher Boy, 1999)
The cryig game (Síró Játék) – színes, magyarul beszélő, angol filmdráma, 108 perc, 1992, rendező: Neil Jordan, forgatókönyvíró: Neil Jordan, zeneszerző: Anne Dudley, operatőr: Ian Wilson, vágó: Kant Pan, szereplők: Fergus – Stephen Rea, Jody – Forest Whitaker, Jude – Miranda Richardson, Dil – Jaye Davidson, Maguire – Adrian Dunbar.
Takács Ferenc kritikus, műfordító, irodalomtörténész, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke. Tarján Tamás napjaink hazai irodalomkritikai gondolkodásának egyik legfontosabb mozgatójaként írja le Takács Ferencet. Mint mondja: „Maga a kritikusi mentalitás van a vérében: a kritizálni necesse est. Mégsem kebelezi be sem a vizsgált művet, sem a nála szellemi lakomává váló elemzés olvasóját. Javaslattevő, orientáló véleményalkotásának iránytűje a sok kontextusú függetlenség”
Belépődíj: 900 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik.)
