Cseh Tamás többször megfordult a Műhelyben. Pl. itt mutatta meg Bereményi Gézának legutolsó közös sorlemezük (A véletlen szavai) anyagát. Feledhetetlen élmény volt. Bérczes László keresett meg, hogy lenne ez az alkalom, adnék-e helyet. Szóhoz alig jutottam, de persze, mondtam tárgyilagosan, amit kellett. Aztán tényleg jött Tamás, meg tényleg jött Géza. Nem verhettem nagydobra az alkalmat, ez feltétel volt, de azért kisebb közönség összeszaladt.
Megható volt az egész. Tényleg majdnem kész dalok voltak ezek, talán ha csak a fényezés hiányzott már róluk. A biztonságélmény mögéjük. Géza jóváhagyása. Na ja, Tamás nem tudta mindig elejétől a végéig az összes szöveget: de megmondom, más nem is nagyon utalt (M)műhelymunkára. A dalok ütöttek elsőre, ahogy kellett. És az egyszeri alkalomra legfőképp azok az apró “kapcsolások”, “kilépések” utaltak csak, amikor Tamás, akárha csak egy szemvillanás erejéig, Gézához fordult, nem mint közönséghez (mert azért túlnyomórészben ők is a hagyományos előadó-hallgatóság szerepkörét élték ott előttünk), hanem olyasvalakihez, aki valamit, abban az adott pillanatban, jobban tud, mint Ő. “Jól mondom, Géza, jól emlékszem, hogy itt ez van?” vagy “Egyetértesz, hogy ezt itt így énekeljem?”- ekképp lehetne talán lefordítani, amit láttunk. Amire Géza szinte mindig ugyanazt válaszolta: “Jó lesz, Tamás, jó lesz.” De ezt is jobbára (vagy szükségképp) Tamáson láttuk tükröződni…
Nekem az volt különös ebben, hogy hirtelen – ami korábban annyira szervesen egynek tünt: dal és a szöveg – hirtelen, icipicit külön váltak. De inkább fordítva: arra jöttem rá, hogy ezek a zenék és szövegek annyira egyben látszanak lenni, darabról darabra, hogy az ember fel sem tételez különlétet, mi több, ösztönösen egyetlen közös genezist lát mögéjük. Pedig, pedig, ezen az estén az derült ki, hogy Tamás azért csinált valamit otthon ezekkel (azokkal) a dalokkal, és Géza ilyenkor (olyankor) nincs jelen (nem volt jelen). Persze tudjuk, mindkettőjük elbeszéléseiből, hogy ez a közös genezis nagyon is létezik (létezett). Különálló dal- és szövegírói, no meg előadói szerepeikből következik persze az is, hogy végül, a majdnem kész közös dalokat, otthon Tamás fejezze be. Illetve így sem egészen igaz, hisz ezt az este alapvetően mégis arról szólt, minden dal a szinpadon, előadása pillanatában, a közönség jelenlétében lesz véglegessé.
2 óra sincs már a temetésig. A mai hírekben olvastam, hogy Géza fogja búcsúztatni Tamást. Ki más is…
4 órától nyitva leszek, és csak Tamás lemezei fognak szólni, csak bakelitről. A Műhelyben található gitárokat erre az estére pedig bezárom a szekrénybe, senki ne is kérje….
