A POLITIKAI RENDSZER TERMÉSZETE MAGYARORSZÁGON
Vendégünk: FILIPPOV GÁBOR
A Nyitott Műhelyben ritkán vetemedünk arra, hogy mi magunk szervezzünk programokat, 99,9%-ban készen kapjuk fellépőinktől, ill. az őket képviselő kiadóktól, programszervezőktől mindazt, amit befogadunk (vagy nem), és tovább ajánlunk közönségünknek. Filippov Gábor nevével idén augusztus legelején találkoztunk először, ekkortájt jelent meg a 24.hu-n nagy figyelmet keltő írása, A hibrid ellenforradalom kora címmel. Véleményünk szerint olyan újszerű és izgalmas nézőpontból láttatja mindazt, ami jelenleg Magyarországon (és a világban) történik, hogy saját határainkat átlépve hamar elkezdünk kapcsolatot találni hozzá. Ami – hála Nagy Anitának – elég hamar sikerült is, így jött tehát létre ez az este.
Filippov Gábor az ELTE BTK-n tanult történelmet, az ELTE TáTK-on pedig politikatudományt. 2007 és 2015 között parlamenti szakértőként, politikai tanácsadóként, belpolitikai elemzőként és híradós szerkesztőként dolgozott. 2008 óta számos kampányban dolgozott tanácsadóként. 2015 óta a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének doktori hallgatója. Kutatási területe az európai szélsőjobboldal.
Ajánlónak néhány részlet a cikkből:
Nem burokban élünk. Ami Magyarországon és a magyarokkal az elmúlt évtizedben történt (tömören fogalmazva: a demokrácia, illetve a jogállamiság leépülése), távolról sem elszigetelt eseménysor. Nem magyar, de még csak nem is kelet-európai betegség, hanem egy világtrend újabb és közelibb tünete. Nem a „mutálódott fasizmus” (Ungváry Rudolf) megjelenése, nem is „az ötvenes évek visszatérése” vagy a „posztkommunista maffiaállam” (Magyar Bálint) tombolása, hanem egy új kontextusban fejlődő, saját logikával és jellegzetességekkel bíró, mindenekelőtt pedig globális jelenség.
Nem kell különösebb gonoszság ahhoz, hogy valakiből autokrata legyen, inkább ahhoz szükséges kivételes államférfiúi bölcsesség és önmérséklet, hogy valaki ne legyen az, amikor megtehetné.
Ma az ellenzéki politikusok, miközben diktatúrát emlegetnek, úgy politizálnak, mintha konszolidált demokráciában versenyeznének, pedig egyik sem igaz: sajtótájékoztatókat tartanak, törvényjavaslatokat nyújtanak be, interpellációkat olvasnak fel, reggel és este pedig felháborodnak vagy az összefogás esélyeit elemzik az ellenzéki médiában, esetleg a köztévén próbálnak öt percben vitát nyerni az egész nap a nézőre zúduló propagandával szemben.
A belépés díjtalan (de támogatást elfogadunk).
