SÁRI LÁSZLÓ: CANGJANG GJACO
A tested hússzírmú virág,
temető kertjében nyíló.
Lelked szélfútta madártoll,
a halál szűk ösvényén száll.
A lelkem égi származék,
nem érinti a földi lét.
Szenvedése tűnő felhő,
az elborult ég látomás.
Cangjang Gjaco, a háromszáz évvel ezelőtt (1683 – 1706) élt ifjú tibeti istenkirály álruhában járta a lhászai palotája (Potala) körül álló ivókat és bordélyokat, hogy megismerje a földi élet szenvedélyeit. Ezeken az éjszakai útjain szerezte szerelmi élményeit, és ekkor születtek különös költeményei, amelyeket napjainkban kezd fölfedezni és értékelni a nyugati világ. Korában az ifjú népszerű, istenként tisztelt uralkodó volt Tibetben, s ugyancsak népszerű szerető, ünnepelt költő. Nemcsak az éjszaka lányai kedvelték, de ismerte a lhászai piacok dolgos népe és az ország előkelő, művelt közönsége is. A szerelmi élményeiről olykor profán, nyers őszinteséggel valló ifjúról sokáig nem is sejtették, hogy ő maga a dalai láma. Sorrendben a hatodik, Tibetben minden földi és égi hatalom egyszemélyes birtokosa.
Fotó: Nyitott Akadémia
Sári László József Attila-díjas magyar tibetológus, író, műfordító, könyvkiadó, rádiós szerkesztő. Tibetológusként kutatási témája a tibeti irodalom, költészet. Rádiós szerkesztőként a nevéhez fűződik a Magyar Rádió A Kelet kapujában és a Keleti Társalgó című műsorok. Íróként a Su-la-ce néven kiadott Lin-csi történetivel vált ismertté és népszerűvé.
Ajánlott hozzájárulás: 600 Ft
