– a litera és a Nyitott Műhely közös kritikai beszélgetéssorozata –
Téma:
TAR SÁNDOR: A 6714-ES SZEMÉLY, 1981
– beszélgetnek: Bán Zoltán András, Németh Gábor, Reményi József Tamás, Vári György, moderátor: Jánossy Lajos –
Tar Sándor író, szociográfus. 1941-ben, Hajdúsámsonban született. A debreceni technikumban szerzett érettségije után, 1959 és 1992 között a Debreceni Orvosi Műszergyárban dolgozott műszerészként. 1991 és 1999 között a Holmi szerkesztőbizottsági tagja. Első könyve elbeszéleseket tartalmazott, 1981-ben jelent meg A 6714-es személy címmel. Ezt számos prózaműve követte: Miért jó a póknak (elbeszélések, 1989), A te országod (novellák, 1993), Ennyi volt (novellák, 1993), Minden messze van (kisregény, 1995), A mi utcánk (regény, 1995), Szürke galamb (regény, 1996), Lassú teher (novellák, 1998), Nóra jön (novellák, 2000), A térkép szélén (novellák, 2003), Az alku (novellák, 2004). Tar mindig Magyarországról írt. Csalódottakról és megcsalatottakról, jobb sorsra érdemes álmodozókról. Sokat tudott arról, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság. Mindig két pólus köré gyűltek magnetikus mondatai: az egyik a rendet hazudó káosz, a másik az emberi természet. Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója volt.
Kísérőfilm: Egyszer élünk – játékfilm, 91 perc, 2000, rend.: Molnár György, író: Tar Sándor, forgatókönyv: Tar Sándor, zeneszerző: Dés László, operatőr: Kardos Sándor, díszlettervező: Dévényi Rita, jelmeztervező: Dévényi Rita, producer: Rózsa János, vágó: Sellő Hajnal, szereplők: Szarvas József (Balogh), Básti Juli (Baloghné), Galgóczi Gáspár (Zoli), Hajdu Szabolcs (Jenő), Nagy Ilona (Kati), Vass Teréz (Emese), Orosz Lujza (Mária néni), Gáspár Sándor (Tarcsai), Börcsök Enikő (Magdika)
A Balogh család széthullóban van, amikor váratlanul hazajön a már halottnak hitt apa a kórházból. Egy élni vágyó nyomorék, fantáziadúsan hazudozó “Megváltó”. Célja, hogy összetartsa a családot, de a legkisebb fián kívül senki nem hisz benne. Csak a kisfiú látja apjában a hőst, aki képes megvédeni őt. És Balogh elszántan küzd.
“Ilyen utca nincs még egy. Itt még a lovak is sört isznak. Komoly hely. Ennek az utcának bolondja is van, aki meghalni a legszebb ruhájában mindig a sínekre fekszik, és bögrecsárdája is van. Nem is igazi utca, ahol bögrecsárda nincs. Ilyen utca nincs még egy. Vagy nagyon sok van, faluszéleken, városok kültelkein talán mindenütt. Ugyanúgy élnek itt is, mint máshol a világon, szeretnek, gyűlölnek, esznek, isznak, vágyakoznak, múlatják a rájuk szabott időt. A különbség mindössze annyi, hogy ez a mi utcánk, amit lehet, hogy csak én szeretek Mindenestől.” (Tar Sándor)
A belépés díjtalan!
