A Szerzői Filmklub és a Nyitott Műhely
JACQUES RIVETTE francia filmrendezőre emlékezik
A NÉGYEK BANDÁJA című filmjének vetítésével
– bevezetőt mond: Pentelényi László, a Francia Új Hullám Kiadó vezetője –
1928 – 2016
Jacques Rivette 1928. március 1-jén született Rouenben. Truffaut szerint vele kezdődött a francia újhullám. A Cahiers du Cinéma köré csoportosuló rendezőkhöz hasonlóan ő is folytatott filmes tanulmányokat. Első rövidfilmjét 21 évesen rendezte – ez volt az Aux quatre coins 1949-ben –, majd egy évvel később a Le quadrille című kisjátékfilmmel folytatta. A két kisfilm érdekessége, hogy főszerepeiket Jean-Luc Godard alakította.
Közel hét évtizedes pályája során több mint 30 filmet – köztük több rövidet és dokumentumfilmet is – rendezett, munkáit többek közt Velencében, Moszkvában, Los Angelesben és Karlovy Varyban díjazták. A négyek bandája (La bande des quatres, 1988) elnyerte a zsűri különdíját és a nemzetközi kritikusszövetség díját a Berlinalén, A szép bajkeverőt (La belle noiseuse, 1991) pedig a legjobb film Césarjára jelölték, és elnyerte a zsűri nagydíját Cannes-ban. 1991-ben a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjjal tüntette ki
A négyek bandája (La Bande des quatre) – színes, francia-svájci filmdráma, 160 perc, 1988, rendezte: Jacques Rivette, forgatókönyvíró: Pascal Bonitzer, Christine Laurent, operatőr: Caroline Champetier, jelmeztervező: Laurence Struz, zene: Claudio Monteverdi, látványtervező: Emmanuel de Chauvigny, vágó: Catherine Quesemand, szereplők: Bulle Ogier (Constance), Benoît Régent (Thomas), Fejria Deliba (Anna), Laurence Côte (Claude), Bernadette Giraud (Joyce)
/…/A stílus igazi mestere ezen a fesztiválon ugyancsak francia rendező volt: Jacques Rivette. Filmjének fiatal, bolondos lányok a hősei, akik véletlenül, de annál elháríthatatlanabbul keverednek egy bűnügybe. Történetük – Rivette előadásában (!) – az élet kiismerhetetlenségéről, az ebből következő bizonytalanságról, a jelenségek, érzések, cselekedetek kétértelműségéről beszél. Méghozzá kettős fénytörésben. A lányok ugyanis színiiskolába járnak, ahol rendszeresen próbálják Marivaux egyik színművét. (A La double inconstance-ról van szó, amely ismereteim szerint nem jelent meg magyarul.) S a „szív metafizikáját” fürkésző darab helyzetei, párbeszédei finoman, áttételesen hol összecsengenek a film cselekményével, a szereplők lelkiállapotával, hol meg ellenpontozzák azt. A Négyek bandájának (ez a film címe) szerkezete majdhogynem tökéletes és annyira pontos, hogy szinte „önmagában” is érzékelhető. S ennek azért van jelentősége, mert ez teszi nyilvánvalóvá a kamera szerepét. Maga a történet ugyanis egy krimi alapjául is szolgálhatna. De hogy nem az kerekedik belőle, az épp a rivette-i kameravezetés eredménye. A bizonytalanság, a kétértelműség nincs eleve benne – szándékosan mondom így: – a sztoriban, hanem a fogalmazásmód által teremtődik meg. A korábbi példáktól eltérően azért áll elő ez a különös, magam inkább azt mondom, természetes helyzet, mert Rivette filmjében a nyelvezet és a mondandó nem választható el, a stílus nem hántható le a műről. A Négyek bandája ezért volt a fesztivál talán legemlékezetesebb versenyfilmje (és ezért kapott méltán FIPRESCI-díjat).
Persze tudjuk, hogy Jacques Rivette alapítója, jeles egyénisége volt a francia új hullámnak, vagyis egy stílusteremtő filmtörténeti irányzatnak. Ezért talán nem meglepő, hogy kitüntetett szerep jutott filmjének egy olyan fesztiválon, amelynek legfőbb tanulsága talán épp egy stílusteremtő, új fogalmazásmód megalkotásának elodázhatatlansága.
Zalán Vince: Stílus kerestetik (Filmvilág 1989/6.)
Ajánlott támogatás: 500 Ft
