A kolozsvári Korunk – Komp-Press Könyvkiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
SZILÁGYI JÚLIA: ÁLMATLAN KÖNYV című memoárkötete
– a szerzővel beszélgetnek: Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese, és Balázs Imre József, a kötet szerkesztője, közreműködnek Fiedler Gabriella, Légrádi Gábor, Pósa Ágnes és Szávin Márk klarinétművészek –
„Meglehetősen drámai körülmények között váltam koraérett gyermekké, egyszerre találkoztam azzal, ami az emberekben a legrosszabb, és azzal is, ami a legjobb. Az emberek egy része el akart pusztítani, és a másik része megmentett. Van egy zsidó mondás: aki megment egy embert, az megmenti az egész emberiséget. Az eszméről van szó, az elvről, ami egy alapvető keresztény tanítás is, hogy szeresd a felebarátodat. Minden vallásban létezik ez a törvény. A világon sehol nem tartják be, még a saját fajtájukkal sem” – mesélte az esszéíró még tavasszal bölcsész szakos diákoknak.
Szilágyi Júlia (Kolozsvár, 1936) erdélyi magyar irodalomkritikus, esszéíró, egyetemi oktató. Szülővárosában magánúton érettségizett (1955), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát (1959). 1963–67 között a Dolgozó Nő művelődési rovatát vezeti, majd kétévi megszakítás után 1969-től nyugdíjazásáig (1991) a Korunk szerkesztőségének belső munkatársa. 1992-től a BBTE-n, a magyar irodalomtörténeti tanszék keretében mb. előadótanár. Egyetemi előadásaiban teljesedett ki több évtizedes kritikusi, tanulmány- és esszéírói tapasztalata.
A könyvesboltok polcaira csak ritkán és nagy kihagyásokkal kerültek saját kötetei. „…inkább szeret olvasni, mint írni – írja 2002-ben megjelent kötetének kapcsán Osváth Annamária –, s szívesebben tanul, mint tanít” – idézi a kötetből kritikusi hitvallásnak tekintett sorait: „…a kritikusnak kutatása tárgyát… nem áttekintenie kell, hanem szakadatlanul körüljárnia. Ezért nem tévesztheti össze rálátással azt a szöget, amelyből éppen nézheti. Magának az ítéletnek nem, csupán a műítész magatartásának lehetnek feladhatatlan konstans szabályai.” És szintén idézi, mert rá jellemzőnek érzi Marcus Aureliusszal az olvasóknak adott tanácsát: „Mindenekelőtt ne kapkodj ide-oda, ne erőlködj, hanem szabad lélekkel… tekintsd a világ dolgait… Ne várj tőlem intelmeket, sőt óvakodj mindazoktól, akik azt hiszik, intelmeik túlélik tapasztalataik konkrétumát. Úgy keresd az igazságot, hogy valahányszor rábukkansz – mert ettől olyan nemes kaland a keresés –, bizonyítsd érvényességét azzal, hogy tiszteled a másik, a mások igazságát, jogát arra, hogy a maguk módján keressék azt” (A Hét, 2002/48).
Támogató: a Szépírók Társasága.
A belépés díjtalan.
