MERŐLEGES VISZONYOK
Keserü Katalin, Margócsy István (moderátor), Lajta Gábor, Tóth Ákos, Cserjés Katalin
Kötetindító szavak
A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén hosszú évek óta jelen van kép és szöveg együttes megközelítése, határterületek vizsgálata, a transzgresszió iránti érdeklődés. Intermedialitás tehát; képek olvasása, ekphraszisz, szavak és képek egymásba fűződése, párhuzamos létmódja. Műfajok, műnemek, művészetek térközein folyik a munka, nem egyszer azonos kurzuscím alatt, állandóan változó, a csoportok képességéhez és előismereteihez, de sőt: kívánságaihoz mért új és új témákon egy igen bő s még bővülő tematika mentén.
A Tanszéken működő Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely mintájára, annak rokonaként jött létre 2009-ben az El Kazovszkij Munkacsoport. A művész munkái régóta helyt találtak a kurzusok tematikájában, érdeklődésében, így mikor 2008-ban megkezdődött a kétnapos országos szimpózium szervezése a Grand Caféban az ELTE művészettörténészeinek és az El Kazovszkij Alapítvány tagjainak meghívásával, a rendezvényre szívesen vártuk volna magát a művészt is. A szimpózium, tragikus módon, végül emléküléssé vált, de kétnapos programjával, előadásaival elméletileg is megalapozta a szegedi Kazovszkij-kutatást.
Az elkövetkező esztendőkben El Kazovszkij műve minden kép-szöveg (sőt egyéb irodalomelméleti) órán megjelent, versenydolgozatok és szakdolgozatok készültek belőle. A művész erős verbális kötődései, címekre, kommentárokra, képre írt szövegekre fektetett hangsúlyai tették legitimmé az irodalmári megközelítést.
Időközben Uhl Gabriella művészettörténész együttműködésével fontos munka kezdődött: a Kazovszkij-interjúk összegyűjtése és az eddig nyomtatásban nem olvasható Keserü Katalin-beszélgetés digitalizálása, kiadása (Látáscsapda, Magvető, 2012). E hosszúra nyúló tevékenységben mint önkéntes segítők a Modern Magyar Tanszék hallgatói is részt vettek.
Mindezen munkálatok nyomán 2012-re megérett a helyzet, hogy két féléves kurzus rendelődhessék Kazovszkij festészetéhez, majd olvasmányaihoz. Időközben kiderült, hogy a Dzsan-panoptikum kihagyhatatlan a vizsgálódásból, ahogyan az installációk is. Világossá vált, hogy Kazovszkij műve csakis egészében, a maga komplexitásában vizsgálható.
Ezt szem előtt tartva zajlott a szemináriumi munka az elkövetkező őszi, majd tavaszi félévben. A kurzus „négykezes”-re volt tervezve, vendégül hívva mint korreferenst Tóth Ákost a Komparatisztika Tanszékről. A kurzus résztvevői magyar-, komparatisztika- és nyelvszakos bölcsészek, Master és PhD-hallgatók voltak. A kötetbe szerkesztés próbája egy mesterkurzus és szimpózium volt a Karon 2013 tavaszán, ahová szívesen vártuk Keserü Katalin művészettörténészt mint konzulenst.
S most a kötetről.
Könyvünk első részében a Tiszatáj 2013. novemberi számának Kazovszkij-anyaga szerepel változatlan formában, Tóth Ákos szerkesztésében. Keserü Katalin „zászlóshajó-tanulmánya” már 2009-ben, a szimpózium idején kész volt, Uhl Gabriellától a 2013-as tavaszi előadás átalakított, bővített formáját olvashatjuk. A magam szócikkei a Látáscsapda interjúkötetéhez fűzettek mint kalauzok; a művész gondolatainak inkább jegyzetelése, mint magyarázata ez a fejezet. Csakúgy a Látáscsapdához volt rendelve egy Jánossy Lajos, Vári György és Németh Gábor közt lezajlott hármas beszélgetés – e kerekasztal hangzós szövegének átirata is átvétetett a késő-őszi Tiszatáj-számból. A szöveg az Előhívás című, a Litera és a Nyitott Műhely közös sorozatában 2013. február 6-án elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Kötetünk második fele a kurzus első félévében született, a mentori tanácsok nyomán továbbgondolt hallgatói szimpózium-dolgozatok legjobbjait tartalmazza, továbbá egy pszeudo-tanulmányt Tolnai Ottó modorában.
A kurzus második félévéről is fontos megemlékezni. Kazovszkij olvasmányainak szegődött nyomába a csoport: Paul Claudel Selyemcipőjének, Jerzy Andrzejewskitől A Paradicsom kapuinak, Dante nyomán a Purgatórium-kérdéskör vizsgálatának, Genet Cselédekjének, Dosztojevszkijnek és Ovidiusnak (Metamorphoses), Lermontov Démonának, Pilinszky Trapéz és korlát című korai kötetének, Ábrahám és Izsák bibliai történetének, a Grál-mondakörnek, Rilke Archaikus Apollo-torzójának és a Dzsan-panoptikumban felhangzó görög filozófus-végrendeleteknek. E szemeszter munkáinak publikálásra előkészítésével még adósak vagyunk. A második félévi szemináriumon láthattuk vendégül Bagi Ibolyát a Szláv Tanszékről, kinek előadása a Kazovszkij-líra orosz hagyományba ágyazottságáról a kurzust „hatkezessé” változtatta. Bagi Ibolya dolgozata is olvasható kötetünkben.
Ejtsünk végül szót kötetünk címéről is.
Amiként a Látáscsapda címet viselő interjúkötet is szabadon, eredeti kontextusáról leválasztva használta a címként kijelölt fogalmat, úgy a jelen kötet élén álló kifejezés is elszakad elsődleges jelentésétől, s kiterjesztődik mindazokra az élességekre, szögekre és geometriákra, melyekkel Kazovszkij képző- és írásművészete várja befogadóját. Ezért látszott lehetségesnek és szükségesnek a szószerkezet többes számba tétele.
A fogalom primer jelentésmezőit sem egyszerű megérteni, íme a művész gondolatmenetének interpretációja, mely bevezetőnk végén Kazovszkij gondolkodásmódjából is ízelítőt ad:
A művész a főiskolán eleinte „csendéleteket” festett, melyek emberi alakokat ábrázoltak bonyolult testhelyzetben, általában húsba mélyedő kötelekkel. Szalagokkal megkötözött aktok voltak ezek, drasztikus, szadisztikus helyzetekben. E motívumokat a képfelületre merőleges nézetben látta a művész (nem a nézővel és fallal párhuzamos síkban): a kép igazából nem az, ami a falon van, mondja Kazovszkij, hanem a néző látósugara és a kép síkja által bezárt szögből nézve áll össze. A képpel szemben állók a művel együtt alkotnak egy képet, akár a színházban, mely feltételezi a nézőteret, nem létezhet a néző nélkül. A kép nem síkban kiterülő virtuális világ, hanem a néző és a műtárgy közt pulzáló dinamikus alá- és fölérendeltségi viszony: a látósugár szubjektuma hatalmi viszonyban áll azzal, amit néz.
A nézők viszont, az eredeti síkban szemlélve a látványt, nem a művésszel, hanem az ember-csendélettel azonosultak; ahelyett, hogy viszonyultak volna hozzá, felháborodtak, együtt éreztek a megkötözöttekkel, politikai szabadság-tartalmakat láttak bele, női emancipációt stb. E nézői viszonyt észlelve, Kazovszkij a későbbiekben megkísérli lerajzolni az egész történetet, benne a nézőt s önmagát is. Így születnek meg a folyamatosan módosuló önarckép-piktogramok a festményeken. Annál is inkább, mert miután megismerkedett Francis Bacon festészetével, s abban önmagára vélt ismerni, az utánzást, a már lefoglalt utat el kívánta kerülni. Bacon a testet nem mint ábrázolható tárgyat, hanem annak jelenlétét érzékelteti: ez volna az ő „merőleges viszonya”. (A Bacon-képek deleuze-i interpretációja a szervek nélküli testről segít a Kazovszkij-féle merőleges viszony megértésében.) Hogy Kazovszkij nem akar egy másik Bacon lenni, ez vezet a festmények narrativizálása, ikonografizálása, teatralizálása felé: a művész maga is belép a képtérbe, részt kérve a történendőkben, s oldva e „merőleges viszonyt”.
„[…] azt akartam elérni, hogy a szubjektum – tehát én is, a néző is – merőlegesen viszonyuljon a képhez, illetve a képen megjelenő objektumhoz. Vagyis nem a képtest maga, nem a képsík érdekelt, amire az ábra ráíródik, illetve nem az, ami e képsíkon történik, hanem a látósugár merőleges térbeli tengelye volt a fontos számomra, az, ami a képen kívülről nézőt a képen látott bekötözött-becsomagolt testekkel és testtöredékekkel összekapcsolja.”
Kazovszkij komoly erőfeszítéseket tesz, hogy verbális úton tisztázza e számára oly fontos, képhez fűző viszonyt. Talán a Visconti-film felidézése a legbeszédesebb. A Rocco és fivéreiben Alain Delon arca fogja meg leginkább a művészt, pontosabban: ahogyan Visconti látja Delont – ez volna hát a „merőleges viszony”: egy bennfoglalás, mely jelentésmezőt most tovább tágítjuk —
látás a látásban.
Köszönjük a JATEPress Kiadónak és vezetőjének, Szőnyi Etelkának, hogy vállalta kötetünk kiadását; Keserü Katalinnak, hogy eljött, és instruálta szipóziumunkat. Az El Kazovszkij Alapítványnak, kiváltképpen Siklós Péter elnöknek a könyvkiadáshoz nyújtott anyagi támogatást és a képek fellelésében nyújtott segítségét köszönjük.
Elmélyült olvasást, jó lapozgatást kívánunk minden olvasónknak,
a szerzők
2014 kora tavasza, Szeged
A belépés díjtalan.
