A Szegedi Tudományegyetem BTK Magyar Irodalmi Tanszékén működő Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely, a Szegedi Tudományegyetem ÁJTK Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék, valamint a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent a Vége/láthatatlan párbeszédben, Hajnóczy-tanulmányok V. köteteként a
HAJNÓCZY A KÖNYVTÁRBAN. “…A KÉKBŐL KELL KIINDULNI…” című könyv
– beszélgetőtársak: Reményi József Tamás, Szkárosi Endre, Németh Gábor, Nagy Tamás, Cserjés Katalin, Kovács Kriszta, Csenki Nico, moderátor: Jánossy Lajos –
“Hajnóczyt keressük. Hétfő van, a könyvtárba ment, kölcsönöz, olvas. Olykor brutálisan bánik saját könyveivel: vaskosan aláhúz, nyilaz, melléír, horribile dictu – lapokat tép ki, helyez át… agyonjegyzetelt Nagy Indiánkönyve végül az antikváriumban landol. S miként bánik az olvasott szövegekkel? Megmerítkezés és feltöltődés kedvenc olvasmányaival, majd az átvett, más kontextusba helyezett motívumok vakmerő, olykor arrogáns disszeminálása a saját szövegek terében. Talán a háló; a szöveg tükrén lebegő, majd alámerülő háló metaforája lesz az, mely „kifogja” a Hajnóczy-intertextus természetrajzát. Vagy: a vírus, irritáció és fertőzés; kiismerhetetlen utakon, búvópatakként fel- feltörő jelenlét és terjedés. Minden mindennel összefügg: az inter- és autotextusok pókhálója egybefogja az életművet: mintegy tudattalanul, szinte automatikusan, nem (mindig) a feltárható leszármazás vagy tudatos imitáció, hanem egyfajta szétszóródás útján, nem a reprodukció, hanem a produktivitás státuszában; akár A kék ólomkatona publikált és hagyatéki-, megsemmisítésre szánt vagy fragmentumnál alig több változataiban… Erről fogunk beszélni.”
Cserjés Katalin: Talán a háló… A Hajnóczy-intertextus természetéről
Hajnóczy Péter szinte soha, semmiféle irodalmi felsorolásból nem hagyható ki ma már. Annak ellenére nem, hogy bármilyen általános viszonyok közt találkozunk írásaival, lenyomja az embert a sárba. Leggyakoribb jelzői a “dermesztő, remekmű, komor, halálra szánt, alkoholizmus, hideg, 39 évesen elhunyt, érzelemmentes, felkavaró, ideggyógyintézeti, ápolatlan, zseniális, kegyetlen”. /Onagy Zoltán/
A belépés díjtalan.
