Az Argumentum Kiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent:
TÖRTÉNETI FESTŐ A XX. SZÁZADBAN: ANDRÁS TIBOR című kötet
Írták: András Ferenc, Muhari-Papp Sándor Balázs, Murányi Gábor, Sümegi György
– a megnyitón a szerzők bemutatják a könyvet, Murányi Márti énekel –
Fotó: Anders Engman
A könyv András Tibor sokszínű és sokrétű életművéből első sorban a történelemmel kapcsolatos műveire koncentrál. Ezek a háború, a forradalom alatt és az után keletkezett rajzai, festményi. De a tanítványok hangulatos emlékezésit is tartalmazza egykori tanárukra. Röviden az életéről:
András Tibor (1921 – 2000) festőművész-rajztanár, a Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Bernáth Aurél és Elekfy Jenő tanítványa volt. Főiskolai tanulmányait 1941 őszén kezdte meg, ám a következő év októberében behívták katonának. 1943-ban a lengyel frontra vezényelték, majd Ukrajnába helyezték. 1944. október 10-én hadifogságba esett, onnan azonban megszökött, és visszatért a harcoló csapatokhoz. A határ átlépése után csapatától elszakadt, és a Dráva–Mura közben a Lackovega Odreda nevű szlovén partizánalakulathoz keveredett (vagy elfogták). Elbeszélése szerint a partizánokról kisebb rajzokat, vázlatokat készített, akik ennek nagyon örültek. Nem egész két hét után azzal az igazolással bocsátották szabadon, hogy harcolt a németek ellen. 1945 májusában érkezett vissza Budapestre. Másfél évig segédmunkásként dolgozott, 1946-ban visszavették a főiskolára. Onnan azonban 1949-ben, ötödévesként, politikai tisztogatás következtében többekkel együtt eltávolították. Gimnáziumi rajztanári diplomát csak kizárása után kilenc évvel, 1958-ban szerezhetett. Az 1950-es évek első felében selyemfestésből élt, majd 1956-tól Csepelen volt rajztanár a Kolozsvár Utcai Általános Iskolában. Később selyemfestő tanfolyamot is szervezett, számos lámpaernyőt készített, épített több hajómakettet, gyerekeknek játék várakat, még egy terepasztalt is. 1956-ban László Gyula régész jóvoltából meghívást kapott a Hunyadi János emlékére rendezett kiállításra; a Hunyadi dereglyéseinek harca Nándorfehérvár alatt című olajképe díjat is nyert. 1961 augusztusától a Pannónia Rajzfilmstúdióban dolgozott mint háttértervező. 1965 februárjában visszatért a tanításhoz. A fővárosi Mester u. 67. alatti József Attila Általános Iskolában volt rajztanár 1979-ig, s utána még három évig ugyanitt dolgozott nyugdíjasként. Több tanítványából, péládul Muhari-Papp Sándor Balázsból, Wahorn Andrásból képzőművész lett.
A XVII. századi magyar történelemről készített szimbolikus jelentésű nagyméretű történelmi képsorozatát közel húsz éven keresztül festette, ezen képei azonban haláláig nem kerültek közönség elé. A forradalom alatt, részben a harcok helyszínén, több grafikát és festményt készített. A rajzok egy része a rendszerváltás évében, 1989-ben jelent meg a Magyar Nemzet napilapban. Néhány festményét pedig nem sokkal halála előtt állíthatta ki a Fehér Gyűrű Egyesület jóvoltából rendezett első önálló tárlatán. Itt mutatta be imagyűjteményét is, melyben a Miatyánk szövegét több mint hatvan nyelven írta le, rajzolta meg a szöveg s a nyelv egységét kifejező különböző betűtípusokkal, illusztrációkkal.
Számtalan akvarellje reprezentálja életének, sorsának alakulását. A keleti művészeteket is tanulmányozta. Egyiptomi, buddhista, japán képei, selymei, grafikái egyre romló látása ellenére a legapróbb részletekig kidolgozottak. Életének egy korszakában amatőr rajzfilmezéssel is foglalkozott. Tanítványai rajzaiból, miniatűr kivágásaiból az 1970-es években Super 8-as filmet készített.
A belépés díjtalan.
