A Kalligram Könyvkiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
FARKAS ZSOLT: ESSZÉK, KRITIKÁK című gyűjteményes kötete
– a szerzővel Tamás Gáspár Miklós filozófus beszélget –
“Ezért jár neki a manótól a varázssíp. Azért nem, ha csak akkor osztja meg a szendvicsét, ha megkapja a varázssípot. Ő szépen csinálta még akkor is, amikor már mindenki körülötte csúnyán. Ezért jár neki a csodás világ, a szerelem és a fele királyság.”
A könyv Farkas Zsolt 1999-2012 között írt tanulmányait, esszéit, kritikáit, publicisztikáit tartalmazza.
Akár a Bëlga egyik lemezéről olvassuk kritikáját, akár az eredetiség problematikájáról hallgatjuk fejtegetéseit, vagy a finnugorista elméletet megdöntő nyelvtörténeti projektjéről tájékozódunk, egyben biztosak lehetünk: dr. Farkas Zsolt, a Bölcsészettudományi Kar oktatója egyéni látásmóddal és másokkal össze nem téveszthető stílussal rendelkezik.
Író, esszéista, kritikus, egyetemi oktató – de nem lehet ilyen meghatározott kategóriák közé szorítani. Egyszóval: gondolkodó.
Kedvenc könyv: 17 évesen Dosztojevszkij
Példakép: 15 évesen Tristan Tzara
Már kisgyermek koromban sznob voltam. Akkor még sokat okoskodtam és fontoskodtam. Ha elszállt egy repülő az ovi felett, tudálékos arccal kezdtem magyarázni társaimnak, mitől “szuperszonikus” vagy “lökhajtásos” a gép.
Iskolás koromban soha nem azzal foglalkoztam, amit tanítottak. Nemigen készültem, csak ha muszáj volt, hogy meg ne bukjak, vagy presztízsből. Gimiben haza sem vittem a tankönyveimet. Viszont rengeteget olvastam, mindenfélét. Sok dologban tájékozottabb voltam, mint a tanáraim, ami időről időre kiderült, bár nem voltam szinkronban a tananyaggal. Az egyetemen összeértek a szálak: ott az számított, amiben már “koravénségemre” szupereminens voltam.
Sokáig szabadfoglalkozású voltam, a legkülönbözőbb filozófiai, tudományos és művészeti dolgokról írtam a legkülönbözőbb orgánumokba. A kortárs magyar irodalomkritikáim közül néhány jelentős hatást gyakorolt. Legtöbbször az érdeklődésem határozta meg, hogy mit csinálok. Ezek általában lassú, sok energiaráfordítással járó munkák, és nehezen tehetők piacképessé.
Mindig is szabálykövető ember voltam, a foci mellett ebben vagyok a legtehetségesebb. Tudományban, művészetben elemi; minden jelentős mű szabályok intenzív nyomon követése és új/nagyszerű kombinációja. A helyesírásom például, amióta ötéves koromban írni-olvasni megtanultam, megbízható. Azokat a szabályokat is tudom, amelyeket nem tartok be, mert nem értek velük egyet. Sőt, már legkorábbi emlékeim közül is sok a szabályok betartása, megszegése, a határesetek és ellentmondások iránti érdeklődésemről tanúskodik.
A belépés díjtalan.
