(Szervezési nehézségek mitatt A KÖLTÉSZET ÉJSZAKÁJA őszre tolódik)
A Kalligram Könyvkiadó, a Beszélő folyóirat és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
KŐSZEG FERENC: MÚLTUNK VÉGE című kötete
– a beszélgetést Mink András és Neményi László vezeti, közreműködik: Fodor Tamás –
„Írásaim, ha szabad róluk – nem a minősítés igényével, csupán a szerzői szándék tisztázása végett – véleményt mondanom, az elbeszélő próza és a publicisztika határterületén helyezkednek el. Ha írok, nem bírok lemondani arról, hogy „direktben” is elmondjam, mit gondolok jelenségekről és emberekről – nemegyszer éppen ez a közlési szándék késztet írásra. De történeteket akarok elmondani, amelyek megestek velem, amelyek mulatságosak, megkapóak, és jó esetben túlmutatnak önmagukon. Nincs szárnyaló írói fantáziám: azt tudom elmesélni, ami emlékezetem szerint megtörtént. Ez a kettősség, a publicista közlésvágya és a valóság béklyózta mesélőkedv formálta az előző könyvemet, a K. történeteit is.”
A szerző legújabb történetei a közelmúlt fontos pillanatait rögzítik, a magyar politikai élet elemzései, közszereplők pályaképei mellett nagy szerepet kapnak a „szociografikus” elemek, az ország politikai megosztottsága.
Kőszeg Ferenc (Budapest, 1939) szerkesztő, tanár, politikus, a Magyar Helsinki Bizottság volt elnöke. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara latin–magyar szakára járt, ahol 1962-ben szerzett tanári diplomát. Ezt követően előbb a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd az Európa Könyvkiadó szerkesztője lett. Már 18 évesen vizsgálati fogságban töltött két hónapot ellenzéki tevékenység (röpcédulakészítés és -terjesztés) miatt. A 70-es években került kapcsolatba a szerveződő demokratikus ellenzék képviselőivel, 1979-ben aláírta a Charta ’77 tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, ami miatt elbocsátották állásából. Ezután könyvesbolti eladóként dolgozott. 1981-ben a demokratikus ellenzék szamizdat lapjának, a Beszélő munkatársa lett, elsősorban jogvédelemmel kapcsolatos cikkeket írt. Szamizdat munkája mellett német nyelvet oktatott.
1986-ban kezdeményezése nyomán magyar, csehszlovákiai, lengyel és kelet-németországi ellenzékiek az 1956-os magyar forradalmat közös hagyományuknak ismerik el. Részt vett a Solt Ottilia által vezetett SZETA munkájában. 1988-ban a Független Jogvédő Szolgálat és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik alapítója és kezdeményezője. A Hálózatból alakult Szabad Demokraták Szövetsége alapító országos tanácsának tagja és a párt ügyvivője lett. 1990-ben a Beszélő főszerkesztője lett (1994-ig viselte a posztot). Az 1990-es országgyűlési választáson pártja Fejér megyei területi listájáról szerzett mandátumot. Az SZDSZ-frakció rendőrségi szóvivője, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagja. 1991-ben az SZDSZ országos tanácsának elnökségi tagja lett és távozott az ügyvivői testületből. A Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet egyik alapítója, 1994-től ügyvezető igazgatója. 1994-ben újra mandátumot szerzett az 1994-es országgyűlési választáson, immár az SZDSZ országos listáján. 1996 és 1998 között a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnöke. 1998-ban nem nem indult a választáson. 1999-től a Magyar Helsinki Bizottság elnöke.Az SZDSZ országos tanácsi tagságáról lemondott. A jogvédő szervezettől 2007-ben vonult nyugdíjba. Publicisztikái, cikkei Lehetőségek kényszere címmel jelent meg 2000-ben. Önéletrajzi írásai K. történetei címmel 2009-ben jelentek meg.
Bővebben: http://www.kalligram.com/
http://beszelo.c3.hu/
A belépés díjtalan.
